Archive

Sziasztok!

Laci felhívta a figyelmemet arra, hogy egy kanyarral elnézhettem a Sajó fotót. Szerintem a 26-os főúton volt, szerinte azután, hogy leágazik egy kis út Sajógalgóc felé. Ez utóbbit nem először árasztaná el a Sajó. A villámárvizek persze ettől még veszélyesek és elkerülhetlenek. De érdekes kicentizni egy-egy fotó készítési helyét.

Könnyű és igényes

A filmhez nem mindenki ért - én például garantáltan nem - ellenben legalább véleménye mindenkinek van róla. Na most is ez jön. Kivettem a tékából pár európai filmet. Abból a közepes költségvetésű, VFX-telen fajtából, ami nem tévéfilm, de senki nem fogja azt emlegetni a kapcsán, hogy ezt nagy vásznon kell látni.

Sziasztok!

Kezdjük az erratával. A múltkori levélből kimaradt a halászleves link, helyére a Daily Mail napi morális pánik rovatának linkje került. Ez utóbbiról meg akartam írni, hogy a brit bulvársajtó "szellemi kútmérgezésének" nagyon szép példája. Ugyanígy generálták a transzpánik jelentős részét is.

Itt jön egyrészt az az Overton-ablak, amiről egyszer már beszéltünk. (R#322) Ez a metafora azt írja le, hogy a közbeszéd ügyes megszállásával lehet módosítani azt, hogy melyek azok a témák, amelyekről még-már komilfó beszélni. Másrészről pedig a kabátlopási ügy logika is működik. Ha ennyit emlegetik a transz sportolókat, csak van valami a háttérben? (Nincs!) Na ezért nem olvasunk Daily Mailt, még ha Lord Rothermere - a pesti kabarék szerint "Rótmájer" - egykori Mail-vezér szökőkútja ott is áll a Szabóervin előtt.

Endreszék óceánrepülését és Rothermere támogatta (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Czapáry Jenőné gyűjteménye)

Sziasztok!

Nagyrészt visszhangtalan maradt Herman Irén interjúja Munk Veronikával a Telex korábbi főszerkesztőjével. Pedig nagyon lényeges építőkockák vannak benne ahhoz a sztorihoz, hogy a közösségi adakozásból elindult Telexnél hogyan nem valósult meg az újságírók tulajdonhoz jutása, illetve elveszítette-e az összedobott pénz a közösségi jellegét. (Disclosure: Irénnel szoktam együtt dolgozni, a Kreatívba pedig írok néha.) Legalább ennyire fontos az is, hogy a jó tartalom jövője az, hogy az olvasók fizetnek érte.

Magam sem hittem

Megnéztem a kerekasztalt, amiben a Tusványoson Puzsér Róbertet ültették össze négy NER-es újságíróval. (Az egyik moderátort játszott.) Alapjáraton a Tusványos nagyon nem érdekel, Puzsérnak pedig nem vagyok lelkes közönsége. Ellenben ezt most kivételesen jó volt nézni, ahogy egy-két a rendszerben meglévő feszültségre felhívja a figyelmet, a négy propagandista pedig érdemben nem tud mit mondani.

Sziaszok!

Elon Musk átnevezte a Twittert X-re, amit mi továbbra is Twitternek fogunk hívni. A Meta elvesztette isten pénzét is a metaverzumon, de még így is rekordsok pénzt keresett. Valamint annyi régi sztárpletykát rak be a hírfolyamomba, hogy már profi vagyok régi filmszínészek magánéletéből. Töltelék tartalom persze, de találni benne jókat. Az igazi csodákat azonban még mégis a távoli ismerősök hordják össze akik, az Ikszen...pardon Twitteren érhetők el.

A hajó helye

John A. Sheddnek egy aforizmáskönyve jelent meg, ráadásul ha jól számolok, az is a halála után. A Salt From My Attic című kötetből pedig összesen egy mondat az, ami széles körben idézett angolul. Így hangzik:

Sziasztok!

Nem szoktam olyan dolgokkal foglalkozni, amivel mindenki. Kivéve, ha azt gondolom, hogy van egy olyan nézőpont, ami a mainstreamből hiányzik. A libris, lírás könyvfóliázós témában most jött el ez. Nem azért, mert bármi újdonság lenne. Van esélye, hogy a Libri a polcaira se meri (akarja?) kirakni a fóliázandó könyveket. Mi pedig most már minden kétséget kizárva egy fasiszta rendszerben élünk. Eco ur-fascism listájából egy pont nem áll csak, az is csupán azért, mert a mindenkivel való küzdelemben elolvadt a gazdaság és lecsúszott a középosztály. Ezt a rendszert támogatni bűn. Eddig a radikalizmus. (Ugyanide tartozik.)

Jegyeket bérleteket

Miskolci kisgyerekként alapélményem volt, hogy a város tömegközlekedése tökéletesen működik. Bátran mondom, hogy benne volt az országos top3-ban és megelőlegezek neki egy európai top10-et is. A kevésbé fontos észak-déli tengelyen tízpercente volt busz, a város gerincét jelentő kelet-nyugatin öt-hat percenként ment villamos, amiről át lehetett szállni buszokra. De a város alapvetően a villamosról szólt nekem onnantól kezdve, hogy gimnáziumba kerültem és estéket töltöttem a belvárosban.

Sziasztok!

Sarkadi Zsolt megírta a padgate kapcsán, amit már nagyon régen, nagyon sok témában meg kellett volna írni. Mostantól erre a véleménycikkre fogok visszamutogatni.

Csatlakozva

Óvodás dolog azon nevetni, hogy egy Van Muff (na jó, VanMoof) nevű cég épp csődbe megy, de azoknak a pillanatoknak az egyike ez, amikor akar a fene felnőtt lenni. Pláne, hogy ha komolyan nézzük, akkor nem annyira jó ez a a sztori. A VanMoof nagyon szépen megdizájnolt elektromos bringákat gyárt. A bicikli ugye elvben egy meglehetősen szabványos valami: össze-vissza lehet cserélgetni az alkatrészeket, illetve meg lehet szerelni. Kivéve, ha bolti alkatrészek helyett egyedi darabokból épül fel a gép. A VanMoof az utóbbi mellett döntött. A szalonjai szervizpontokként is működtek, és vissza is lehetett futároztatni a céghez a bringát, ha nagyon tönkrement.

Sziasztok!

"Mindenki gyanús, aki él" - mondja az Arany balladában Bárciapuka. Hát ide jutottunk. A héten megszavazták és aláírták a státusztörvényt. Nincs ember, aki nem felelős ebben. Ideértve a gyerekeit a szebb jövő reményében az állami oktatásból kimentő felső-középosztályt - amit tettek, annak a neve árulás - és a tanársztüntetésen nem megjelenő egyéb ipari szakszervezeteket is. És minden egyes kormány.

2001-ben, amikor felvettek tanárképes magyar szakra tudtam, hogy nem akarok tanítani, mert bár szép hivatás, nem éhen halni sem rossz dolog. A helyzet azóta pedig csak romlott. Most ez vagyunk mi, mint állam, mint nemzet. Nem könnyű megbarátkozni vele.

Aszpartám (v2.0)

Sziasztok!

Örültem volna, ha a 333-adik, ami egy kerek szám, hírlevél csacskaságokkal tölthető meg, de nekünk nem ez a világ jutott. A miénk az éles kések és dühös emberek valósága.

Minden hétre jut legalább egy hogyan ne jellegű téma. Mi meg ezzel párhuzamosan átalakulunk szövegolvasó szemináriummá. A heti botrányosan rosszul feldolgozott hír az aszpartám édesítő rákkeltő volta. A cikkel az a gond, hogy nem derül ki, hogy milyen kockázati besorolást ad az IARC az aszpartámnak. Persze azért nem, mert július 14-én hozzák nyilvánosságra, most még csak belengették a témát. Amennyiben - és ez a valószínű - a Group 2B-be, ami az "elképzelhető, hogy rákkeltő" kategória, kerül, úgy az aloe verával, a mobiltelefonnal és az aszalosként végzett munkával kerül egy kategóriában. Ha a 2A-ba - "valószínűleg rákkeltő" - kerül, akkor a glifozát, a hidrazin rakétahajtóanyag és az éjszakásként végzett munka várja. (Részletes IARC listák.) Nem tudok jobbat mondani, mint hogy utána kell olvasni a dolgoknak. A sajtó nem működik.

Sziasztok!

Nem én nyertem a múlt héten megénekelt A hiányzó paradigmát, ami tízezer forinton (plusz aukciós jutalék) ért véget. Valahol katasztrófa ez. Nem az, hogy nincs meg a kötet, a tartalmához hozzáférek. Viszont, hogy egy csomó olyan könyvet tudok, ami egetverő árakon se kapható, pedig jó művek. Assmann Kulturális emlékezete egy tizes körül van most, ha feltűnik antikvárban, Rifat Ilgaz Kopasz Mahmutjából (ez a török Tanár úr kérem) egy eladó példány van 26 ezer forintért a Vaterán. Simon Singh Kódkönyve annyira out of print, hogy nem is látom sehol, pedig pazar bevezetés a kriptográfia történetébe. Jó könyvek ezek, de nem annyira, hogy az ember vagyonokat fizessen értük. És hát elvben erre (is) találta fel az emberiség az ekönyvet. (És a feketepiacot, ahol a többségük ingyen hozzáférhető kézen-közön.)

Romról romra

A Facebook algoritmusán megint állítottak, így most már meg sem próbál híreket mutatni. Az így keletkező lyukakat madárfigyelős csoportokkal és építészeti fotókkal tölti nekem ki. Ebből a madarak érdekesek, az épületes sztoriknak viszont úgy érzem, hogy mindig utána kell nézni, nehogy az ember valami félig se igaz zöldséget adjon tovább.

Sziasztok!

Bármely élethelyzetben tudok mérges lenni a magyar tudományos és ismeretterjesztő könyvkiadásra. Kiadódik egy könyv nyolc példányban, abból egyet megeszik egy kecske, a másik hét egyetemi könyvtárakba kerül, a szöveg pedig elsüllyed. Kivétel persze, ha egy jótét lélek kiszkenneli valamelyik könyvtárból tök kalóz módon a szöveget. Na így nincs meg nekem Békés Vera 1997-es A hiányzó paradigmája. De nem volt felesleges 2005 körül felrakni az Antikvárium.hu-s várólistámra, máris került egy példány. Már csak az aukciót kell megnyernem.

Száguldó fáraó

Nem ízléses dolog a tinédzser éveik végén magukat részegen, autóbalesetben megölő tiniken viccelődni. Kedves gyerekek, az ember vagy iszik vagy vezet. Ugyanakkor nagyon mókás, hogy egy új - amúgy bizonyítékokkal nem túlzottan körülbástyázott - elmélet szerint a 19 évesen elhunyt Tutanhamon fáraó pont részegen törte össze magát és a harci szekerét. Szóval aki nem akarja, hogy a Nagy Egyiptomi Múzeumban aludjon Kairóban, amikor épp nincs kölcsönadva, az csak tiszta fejjel vezessen. Látom, hogy van ebben egy plakát az autópálya mellett.

Sziasztok!

Az 1988-ban kiadott Cyberpunk szerepjátékban - meg amúgy a cyberpunk trendnek megágyazó regényekben is - számos nagyvállalat szerepel. Ezek a zaibacuk (pénzügyi-ipari csoport) és keirecuk (multinacionális vállalatokból álló cégcsoport) a fikcióban óriási nagyra nőttek, olyanra, ami államként működött a gyenge államban. Volt magánhadseregük, magánkórházuk, lényegében területen kívüliséget élveztek, és az értékük az egeket verte. Persze nem lenne szerepjáték, ha az egeket verő érték nem lenne nevesítve.

Vannak még persze verziók, amelyekre ki lehetne térni. Mint például a családi/vérségi alapon öröklődő dél-koreai vállalat, a csebol. (Ilyen a Samsung!) De jobb kiút ebből a gondolatból, hogy egyrészt a nyolcvanasok végén azt a fajta vagyonfelhalmozást, amit az Apple megtestesít nem sikerült elképzelni sem. Másrészről pedig van kéznél egy The Nation cikk arról, hogy a szilícium-völgyi cégek hogyan váltogatnak a "mi túl nagyok vagyunk a szabályozáshoz" és a "minket védjen meg a kormány" álláspontok között. Már csak azért is, mert ezt a kettős táncot eljárják most az MI-cégek is, amelyek tudósai, vezetői egyszerre nyilatkoznak arról, hogy egzisztenciális fenyegetést jelentenek az emberiségre. Emellett viszont a piacról való kivonulással fenyegetnek, amikor Európában felmerül, hogy talán szabályozni kellene a tevékenységüket.

Sziasztok!

Miért nem beszélünk arról, hogy a Verdák rajzfilm az autók megcsúfolása? Úgy értem, aki látott már kocsit, az tudja, hogy az arcát a hűtőrács és a fényszórók adják. Ki rak szemeket a szélvédőre?!

Mi került ezen a streamingen ennyibe?

Felzúdulás követte, amikor a Netflix kiszivárogtatta, hogy a korábbi álláspontját, amely szerint a jelszómegosztás a szeretet jele, arra cseréli, hogy mostantól akkor egy tető, egy előfizetés. A változás nem nagyon meglepő a sharing economynak nevezett szolgáltatások nagy része is arra épült, hogy a munkaerőt alulfizetik, a szolgáltatást alulárazzák, befektetői pénzből marad a cég víz felet, aztán egyszer eljön a nap, amikor a mennyiség minőségbe fordul át vagy legalább kivásárolják a céget. (Spoiler: nem jött el.)

Sziasztok!

Ha valamim nincs, akkor az az abszolút hallás. Viszont sajnos nem hallok rosszul, ennek folyományaként ha a lakásban ciripel egy tápegység analóg elektronikája, vagy ha halkan kattog egy ventilátor az amúgy csendesre épített számítógépemben, akkor azt hallom. És zavar. Így történt az, hogy a héten egy jelentősebb pormacska kolóniát takarítottam ki a fent emlegetett PC-ből. Cserébe már nem cöccög a ventilátor. Vacak meló, de meghálálja magát! Nagyon ajánlom.

Hódolat

Sziasztok!

Van egy szakácskönyv, amit mindig be akartam szerezni, de hálistennek mindig sikerült ledumálni magam róla. Ez a Manifold Destiny, és a receptek arról szólnak benne, hogyan lehet az autó motorterében a simán csak elszökő hővel sütni. Az első gondolatom az, hogy ez remek ötlet mindig, a második az, hogy a motorra ráégett csirkecomb illata annyira azért nem lehet jó. Mindenesetre a könyv remek példa arra, hogy rossz ötlet nincs, csak kevés önbizalom.

Atlantisz, csak kicsit több mamuttal

Doggerlandről, ahol a neandervölgyiek a tundrán mamutokkal és eurázsiai barlangi oroszlánokkal éltek együtt, már volt szó. (R#269) Apropó, most tanultam, hogy a neandervölgyit nem komilfó leősemberezni, mert hát ők már csak homo sapiensek voltak. Ez az terület, ami Nagy-Britannia szigete és durván Hollandia között fekszik, momentán a tenger fenekén. Időszámításunk előtt 4 és 20 ezer között viszont lakott volt, ezt azóta tudjuk, amióta 1, a halászok elkezdtek mamutkoponyákat kifogni 2, a tengerparton kő- és csonteszközöket kezdtek találni 3, a britek elkezdték telerakni a környéket szélerőművekkel, amihez végeztek fenékkutatásokat. Onnan származik a most feldolgozott adat is, mert egy egyetemnek ekkora felmérésre még nyugaton sincs pénze, ahol pedig roncsolásmentes régészeti technológiából van a kerítés.

Sziasztok!

Írjuk fel valahová, mondjuk a kéménybe korommal, hogy amikor arra a kérdésre kell választ adni, hogy mi okoz klímaszorongást a fiatalabbakban, akkor az egyik ilyen a klímacsúcsok hiábavalósága. Mondhatnánk, hogy de legalább az útkeresés szimbóluma a rendezvény. De akkor el kell tekintenünk attól, hogy a következő az Egyesült Arab Emirátusokban lesz és már fel is vettek egy korábbi olajcég-párti tory lobbistát, hogy ezt elmagyarázza.(paywalltalan link)

Van még egy adatsor, amit nekünk, mint emberiségnek nem kellene kitennünk az ablakba. Már csak azért is, mert virgácsot - angoloknál: szenet! CH-lobbi! - mindenképpen kapunk érte, de szóval beszélni kellene róla, hogy aztán megpróbáljuk a helyére ütni a dolgokat. (<-- ez az optimista énem.)

Magyarországon a felső egy százalék birtokolja a vagyok 33 százalékát, ha pedig zoomolunk egy kicsit kifelé, akkor a következő szám az, hogy a felső 10 százaléké a vagyon ötven százaléka. Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt őrületes egyenlőtlenségnek. Vannak még érdekességek, például, hogy a hagyományos értelmiségi szakmák képviselői csúsznak le, a szakmunkások jönnek fel. De ami felteszi az egészre a koronát, hogy bár Magyarországon nagyon szalad ez a trend, az egyenlőtlenség növekedése világtrend. És ezzel meg is válaszoltuk a fel nem tett kérdést, miért erős az az érzés a fiatalok között, hogy a rendszer nem annyira működik.

Sziasztok!

CPAC volt a héten - vagy ahogy hallottam még nevezni Cupák - ami a több országból összeszedett különösen vállalhatatlan alakok és a saját különösen vállalhatatlan kormányunk tagjai beszédeket mondanakot jelenti valójában. Ez eléggé megrágta az agyam, így egy rövidebb levél lesz ez, mint szokott lenni.

Máshol máshogy beszélnek

Szoktam írni, hogy a nyelv nem egy megrettent kisállat, amit meg kell védeni. Ez a magyarra kiemelten igaz, bár vannak területek - nyelvtechnológia, természetesnyelv-feldolgozás, korpuszok - amikre illene költenie az államnak, mert alapkutatás. Ugyanakkor meg vannak olyan nyelvek, amelyek a körülmények összjátéka miatt maximum üvegházi növéneyek.

Sziasztok!

Megkésett hírlevél ez, de "spice must flow", ahogy a Dűnéből készült Lynch filmben mondja a Festéktüsszentő Hapcibenő ábrázatú navigátor. Na én árajánlatokat és cikkeket adtam le a mások által hosszúnak nevezett hétvége után.

Daruk és egyiptomiak

Úgy gondolom, hogy amikor én iskolába jártam, elég jó volt a történelem tanítás. Általános iskolában Szabódzsó tanár úr, aki az első órák után pirospontot adott annak, aki rajzolt otthon egy elég jó szakócát tudta, hogy kell felkelteni az érdeklődést. Gimnáziumban meg összeállt, hogy lehet ugyan pontosan tudni a pákozdi csata napját (kigugliztam: 1848. szeptember 29.), de alapvetően folyamatokról, trendekről, hatásokról szól a történelem nagy része. És vannak sztorik!

Sziasztok!

A létezésnek két, könnyen elkülöníthető szintje van. Vannak, akik nem tudják, hogyan lehet beleejteni egy telefont a vécébe. És vannak, akik maradtak már fel hajnalban, hogy kiszárítsák a mobiljukat, hátha nem kell újat venni. Maradjunk abban, hogy mindent elmondtam erről. (Működik.)

Algoritmikus kíméletlenség

Minél több automatizmusunk van, annál több esetben kell kivételes eseteket (az edge case-t, ami nem fed le a modell) kezelnünk. Ennek folyománya, hogy az ember valamilyen módon így is, úgy is szembesül azzal, hogy ő nem a minta, hanem a kivétel része. Ezzel nincs gond, amíg nem olyan kérdésekben szorulunk ki az egyék kategóriában, amelyekben ez fájdalmat okoz. Erre találta ki Eric Meyer az algoritmikus kegyetlenség fogalmát. Akkor írta le a jelenséget, amikor a Facebook "nézd vissza az évedet" funkciója többször feldobta neki a kislányának a képét, aki abban az évben halt meg.

Sziasztok!

Szokás mostanában a Jurassic Parkot úgy emlegetni, mint a következményekben nem gondolkodás példabeszédét. Illetve, hogy nem lehet fontos kérdéseket csak egy-egy tudományterület képviselőire bízni. Ha van több nézőpontunk, akár használhatjuk is. A Utahi Egyetem bölcsészkarának volt is egy nagyon sikeres plakátja a témában.

A héten újraolvastam az Őslényparkot. Michael Crichton nem parádés író, nem az az ember, akinek a nagyszerű mondataira emlékezni fogunk. Kivétel persze az, hogy "az élet utat tör", de az is Horatius. (Esetleg Arany János. Khm, pardon, de kellett az apropó idelinkelni ezt a verset.) Viszont Crichton ügyes író. Lehet, hogy az Őslénypark alapvetően spekulatív fikció, technothriller, de tragikus hős azért kell bele.

Sziasztok!

Keresem a fogalmat, ami ahhoz szükséges, hogy elríjam itt a bánatomat. Se az Európa, ami egy közepesen sikerületlen politikai termék - sejtem ki nem fog ezzel egyetérteni, kis klub a Rakasz -, se a nyugat nem igazán jó kifejezés. Ugyanakkor van az a nehezen körbelőhető "művelt világ" - ismét rossz terminus - amitől úgy érzem egy ideje, hogy távolodunk. És ez az érzés nagyon zavar.

Minden rendeléshez járt könyvjelző (Fotó: Book Depository)

Nem aktuálpolitizálni akarok, nagyjából szerintem lehet sejteni, hogy mit gondolok az aktuális kurzusról. (Ha esetleg nem: ha tegnap tűntek volna el, az is késő lenne. És igen, a sztoriban amúgy vastagon benne van az is, hogy a kormány sikerei miatt a forintom vadul kevesebb eurót ér, mint azt egy éve tette.) Van ugyanis egy kapitalizmus alakú problémánk is. Ez az, ami miatt más tartalmat érek el a streaming szolgáltatásokon, mint azok, akik ugyanarra fizettek elő. Illetve emiatt zár be épp az eddig elérhető legjobb könyvesbolt, a Book Depository, aminek a működési költségével áramvonalasítja épp a könyvelését tulajdonosa, az Amazon. Tekintve, hogy a kereskedőház, gyártócég, logisztikai vállalat és internetes szolgáltatóház profillal is rendelkező Amazon a hónapban már bezárta a szintén kerekítési hibányi dollárból műkőd Dpreview kamerateszt oldalt, így nem sok illúzióm van azzal kapcsolatban, hogy a legjobb antikvárium, az Abebooks, amit szintén megvettek, biztonságban lenne.

Sziasztok!

A barátnőmmel beszélgettem, hogy ki mit nézett gyerekkorában a menő külföldi tévén. Illetve eleve, hol látott az ember először szatájncot meg prozíbent, aztán meg kartúnnetvörköt. Pont annyi van köztünk, hogy legyenek apró eltérések. Például én soha nem néztem Hé, Arnoldot, ő meg valahogyan igen. (A matek nem jön ki, de a fenét se érdekli.) Na ezért küldtem át neki, amikor teljesen véletlenül a kezembe került a Hé, Arnold! sorozatbiblia, animációs kézikönyv és egy kisebb adag dokumentum - karaktertanulmányok, arc animációk - amik egy animációs sorozat létrehozásához kellenek. Lenyűgöző csak belelapozni, hogy mennyi háttértanulmány, mennyi arckifejezés tanulmány van ott lefűzve a stúdióban csak azért, hogy egységes legyen a képi világ. Ezzel a szemmel lapozzatok bele.

Ha valaki ugyanilyet talál Swat Katzből, ami a legnevetségesebb hülyeségre épülő rajzfilm volt az én gyerekkoromból, tudjátok a címemet. Ebben két macska egy roncstelepet üzemeltetett, de a roncstelep alatt volt egy hangárjuk, amiből egy helyből felszállni és lebegni is tudó F-14 Tomcatre hasonlító repülővel fel-felszálltak, hogy maszkos igazságosztóként védjék a várost. Mondtam, hogy marhaság!

Sziasztok!

Az iraki háború elkezdésének húsz éves évfordulója volt a héten. Húsz év elég távlat ahhoz, hogy megjelenjenek a nem szélsőséges médiumokban is azok a vélemények - például a Guardianban Monbiot - amelyek szerint a háborút mindenféle nemzetközi jogot felrúgva, hazudva, a nemzetközi szervezetket manipulálva indította meg az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság.

Ez azért lényeges téma, mert a tárgyalása kellően elbizonytalanítja a helyünket azon az erkölcsi magas lovon, ahol amúgy ülünk. Például Putyin Ukrajna ellenes háborúja esetében. És helyére teszi azt is, hogy a Putyin ellen kiadott körözés, amely szerint a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság szívesen elbeszélgetne az orosz elnökkel milyen hatókörű. Úgyis mint az USA sem ismeri el a bíróságot, mert akkor ki kellene adnia a háborús bűnöket elkövető katonáit, és hát az oroszok sem.

Sziasztok!

Válogatáskazetta hét van, mert volt érkezésem felzárkózni egy csomó olyan olvasmányból, amik eddig csak gyűltek és gyűltek. Azt meglátjuk - kedd van, az első mondatokat írom a szerkesztőbe - hogy valami esszéisztikus dolog kiesik-e még a végén. Tárca lesz, mert az olyan, hogy ki akar jönni az ember fejéből, akár akarja azt az ember, akár nem.

Multikulti

Kezdjük dalolva! Merthogy valamelyik március 15-i ünnepségen Ninh Đức Hoàng Long tenor énekelte el a Bánk bánból a Hazám hazám áriát. Nem kéne ebben semmi extrának lennie énekelni határozottan tud (ez operaénekeseknél jellemzően nem kérdés), a Hazám hazám pedig biztonságos választás minden nemzeti ünnepre. Long amúgy 2018 óta magyar állampolgár is, már ha esetleg lenne olyan szabály, hogy más állampolgárságú ember nem énekelhet Magyarország területén. De persze ilyen nincs.

Sziasztok!

Kitaláltam miről fog szólni a Rakasz Extra. Ez az a havi plusz egy hírlevél, amit a Patreon támogatók - olvasni ingyen lehet, mert közszolgálatnak gondolom a hobbiból írást - pénzének köszönhetően úgynevezett munkaidőben írok havonta egyet. Ez pedig a Tüskevár. Eleve felnőttként jöttem rá, hogy ez egy sokkal jobb felnövés (magyarul: coming-of-age) regény, mint korábban észleltem, de ráadásul ezen túl vannak szerintem érdekes elemzési szempontok.

Lelkünk betonból

Kezdjük brutalista jóhírekkel! Breuer Marcell magyar származású - és természetesen mindenhol máshol sikeressé vált - építész egyik izgalmas épülete, az Armstrong Rubber Companynek épített irodaépület nagyrészt megmenekül. Azt csinálták vele, amit egy régi épülettel lehet: isten pénzéből átépítették a belsejét. Amúgy Hotel Marcel néven szálloda lesz benne, de ez a legkevésbé érdekes része a hírnek. Az izgalmasabb, hogy sikerült passzívházas tanúsítványt szerezni az épületre. Illetve az az érdekes ellenpont is adott, hogy az épületből egy részt bontottak el, mert kellett a hely egy Ikea parkolójának. Ha kinyitjátok
a szótárat az iróniánál, ez van ott.

Sziasztok!

Nem az olvasás hónapja volt ez nálam, a hangoskönyveké annál inkább, ezért hiába van ott az ágy szélén Paris Marx könyve, ezt a témát nem tudom odakötni. Az történt, hogy a vérfrissített Totalcaron, amit magam sem tudom miért, de még olvasok, volt egy hír, ami érdemes a továbbgondolásra. A hír maga az, hogy A 4-es szintű önvezetés közelebb lehet, mint gondolnád, na ezzel az állítással nem foglalkozunk vérnyomásilag. Van viszont idézet Markus Schafertől, aki a Mercedes technológiai igazgatója:

"Csak képzeld el, hogy egy nagyvárosban vagy, éppen hazafelé tartasz a munkából, de két órát kell ülnöd a forgalomban. Ekkor csak megnyomsz egy gombot, és elalszol." mondta a vezető, hozzátéve, hogy egy ilyen megoldásra hatalmas lenne a kereslet.

Ugye ilyet is hallottunk már. Akkor került elő, amikor az önvezető autód helyetted taxizik ígéret már annyira avíttassá vált, hogy azt nem lehetett komoly arccal belemondani a kamerába. Viszont van egy nézőpont, amiből érdemes megvizsgálni ezt az elképzelést. Ki akar úgy élni, hogy napi legalább két órát ingázik, de inkább többet, ha Schafer csak a hazaútról beszélt? Illetve valóban technológiával akarunk-e megoldani egy urbanisztikai kérdést? Vagy tekintsük a kérdést társadalminak, mert kapcsolódik ide a lakóhelyváltás, a mobilitás bonyolultsága is?

Sziasztok!

Azután, hogy múlt héten rátok öntöttem valami 17 ezer leütés nyomort ezen a héten könnyebb témákat kerestem. Ez nem egy ilyen "vidámak leszünk, ha beledöglünk is" kezdeményezése, de néha karban kell tartani az embernek a józan eszét.

Képnézegetős

A brutalizmus újra divatba jöttével - ez nem azt jelenti, hogy nem eresztik neki a dózereket ezeknek az épületeknek, de már vannak, akik tiltakoznak ellene - egészen jó képes hírfolyamok indultak. Az amatőr fotósok a Facebookon a Brutalism Appreciation Society csoportban például többnyira saját képeket osztanak meg, ha pedig nem, akkor van forrásmegjelölés.

Sziasztok!

Kezdjük az elején, ahogy az illik. Múlt héten megnéztem öcsémmel a Netflix Lockwood&co című rövid sorozatát. A forrásanyagot ifjúsági irodalomnak szokás mondani, de én gyakorlatlan horrorfogyasztóként egyrészt izgultam a szereplőkért. Nem volt bennem az, hogy gyerekség, mintjárt leveszi a Scooby Doo a gonosz sarki tiplibolt tulajdonosáról a kísértetmaszkot. Másrészt meg persze, ha ifjúsági, akkor mi van? Tetszett és kész.

Annyira tetszett, hogy a Jonathan Stroud ötrészes könyvsorozatának első két kötetét feldolgozó Neflix show után hangoskönyvben elfogyasztottam a maradék köteteket is. Egy jó felolvasóval a hangoskönyv remek formátum. Én elalvóskönyvnek próbáltam a Stroudokat használni, ehelyett végigmesélte több éjszakámat Emily Bevan, aki a könyveket felolvassa.

Sziasztok!

Hajózni ugye muszáj, úgyhogy ezen a héten hajózunk. Az ember előbb-utóbb úgyis választ egy helyet, ahová egészen észszerűtlenül vágyik, az enyém ez. És mivel február eleje az, amikor szembe szoktam nézni azzal, hogy már nem leszek 16 éves matróz egy teherhajón, ezért most különösen sok tengerészeti tartalom gyűlt össze.

Rakjuk helyre a méreteket

Angliában a Tyne-folyó folyása mentén volt a hajóépítésnek az egyik nagy csomópontja. Még a huszadik század második felében is készültek itt óriási gépek. A legnagyobb a Tyne Pride szupertanker volt, amiről van is egy gyakran használt kép, ahogy a munkások lakásai - amelyek kinézetük alapján lehetnének a miskolci vasgyári kolónia vagy az óbudai gázgyári munkástelepen is - fölé magasodik. A fotót 1975-ben Tom Buist készítette, aki 45 éven át fotózott a Newcastle Chronicle-nek, úgyhogy nem nyúljuk le hűlő kezeiből a képet. Kattintsatok.

Sziasztok!

Tudjuk le gyorsan az aktualitásokat, hogy aztán beszélhessünk az időnek óságáról meg képzőművészetről meg ilyesmi.

Egy. Ismét lecsapott a karizmatikus nekrofauna (R#289), amennyiben 150 millió dollárt kapott a dodó madár újbóli létrehozásán dolgozó csapat. (Igen, ez egy IFLScience link, magam is restellem.) Ez alapvetően kidobott pénznek tűnik, amit akár környezetvédelemre is lehetne fordítani, de az ilyen pénzeket nagyon könnyen szívják fel a "milyen menő lenne, ha megint lenne mamut" kezdeményezések. Illetve ezzel párhuzamosan működik az a jelenség is, hogy a cuki élőények megvédésére, kutatására több a pénz, mint a nem cuki, de fontosakéra. Azt hiszem a Bevezetés a pszichológiába című tantárgynak, ami pedagógus hallgatóknak kötelező volt, ez az a szakasza, hogy az ember nem logikusan gondolkodik, hanem racionálisan.

Kettő. A Twitter fizetőssé fogja tenni a rendszer motorházához (az API-t egyszerűsítem így) való hozzáférést. Ezzel a szolgáltatáson futó automatizált fiókokat (ld. még botok) ellehetetleníti, mert a legolcsóbb előfizetési szint is havi 150 dollár lesz. Ezért ötszáz akciót kapnak, ami nagyjából arra elég, hogy az ember magának futtasson egy botot. Sok mókás automatikus fikciót generáló, híreket szolgáltató, mémként létező Twitter fiók fog bezárni, amelyek alapvetően olyan tartalmat állítottak elő, amelyek komfortossá tették az oldalt. Amióta Musk megvásárolta a Twittert szép lassan rohad szét az egész, ez most egy nagyobb lépés lesz. Ilyen az, ha egy velünk élő géniusz le-lecsap. (Már megy némi visszatáncolás az ügyben, de Musknak azt sem hisszük el, ha kérdez.)

Sziasztok!

Igen, az előző rész munkacímen ment ki. "Nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani" - mondta Fülig Jimmy. Ugyanígy nem lehet elkerülni egy-két bakit. Köztünk legyen szólva, raktam ki régebben címlapra is tesztcímen anyagot. Ezért nem mentünk le semmit olyan néven, ami ha kiélesedik, csak vicces, de nem határozottan égő.

Az emlékezetről

Egyszer-kétszer írtam már arról, hogy az emberi emlékezet és a web emlékezete nagyon máshogy működik. Bennem megmaradnak sztoridarabok, amik egyrészt nem azok, amikre jó vagy egyszerű keresni. Másrészt pedig a netről eltűnő anyagok nem vagy alig hagynak maguk után nyomot. Vannak persze olyan szolgáltatások, mint az Internet Archive, amik nagyon sokat segítenek, ha az ember tudja a keresett lap eredeti webcímét és mázlija van. Ha nem, akkor viszont keresgél a bábeli könyvtárban, ami nehezítésként közben ég is.

Sziasztok!

Olyan mondatot írt le Farkas Balázs, akit legalább a Lu purpu című kisregény miatt illik ismerni, amit őszintén irigylek tőle. (A kisregény amúgy letölhető Balázs honlapjáról vagy persze lehet rá vadászni antikváriumokban.) Arról gondolkodva, hogy visszatér a blogoláshoz, mert az elég hosszú szöveg ahhoz, hogy az ember gondoljon valamit, ezt írja:

Nyilván, a közösségi média ideig-óráig elszórakoztatott, tette a dolgát, de már elég, elég az odavetett, slendrián egysorosokban való kommunikációból, itt az idő újra egész mondatokat írni, mert az írás valójában rendrakás, és oltári nagy itt a rendetlenség.

Az írás rendrakás volta remek gondolat. Ahogy mondtam, irigylem.

Sziasztok!

Kezdésnek beszéljünk kisprózáról, oké? Egye fene, nevezhetjük novellának meg tárcanovellának is. Ez az a hosszúságú írás, ami remekül megél az interneten, de ott igazából nincs neki üzleti modellje. Vagy el lehet rejteni olyan folyóiratokba, amiket kétszáz ember olvas, és ők is azért, mert írnak bele.

Ez baj, a novellák nagyon jók. Annyi sztori, amennyi feltétlenül szükséges. Egy csattanó, véges mennyiségű világépítés. Nagyon hálás műfaj. Sokkal jobban szeretem, mint a zsánerirodalomban elszaporodott egymillió oldalas történeteknél. Például azért, mert röviden írni nehéz. És itt jön a lista:

• Dragomán György: Kecskefej

• Robin Sloan: In The Stacks

Sziasztok!

Az internet egyik csodája a reverz képkereső. Ez az, aminek megadod a képet, és megpróbálja megtalálni, hol használják. Ez bőven létezett a gépi látásos keresés előtt - a Tineye remek volt benne, meg a Google Images is egészen régen tud ilyesmit - de mostanra egészen remek lett. Persze mostanra a találatok jelentős része a Pinteresten van, aminek az az üzleti modellje, hogy felbiztatja a felhasználókat arra, hogy hordják össze nála a képeket. (Az etikai oldalát ne piszkáljuk.)

A fenti kép megkeresésének ezért úgy ugrottam neki, hogy kicsit olyan, mint Oven Pomery. Hátha találok egy új grafikust, még az is lehet, hogy meglepem magam születésnapomra majd. A vásárlás elmarad, 2014-ben aukción 625 dollárért talált gazdára egy példány. Viszont jár hozzá egy sztori.

Sziasztok!

A 2022-es év minden objektív mérce szerint az elképzelhető legvacakabb év volt. Remélem 2023 nem veszi ezt kihívásnak. Viszont fontos felvezetés ahhoz, hogy megköszönjem, hogy együtt csak lehúztuk valahogyan.

Bődületesen nagy változásokat nem várok, nagy trendek és nagy tehetetlenségek munkálnak. Viszont folytatom tovább, amit eddig is csináltam: kis ködszurkálás, egy kevés a bevett bölcsességek megkérdőjelezéséből, szembehelyezkedik a kényelmes, előre bebútorozott szilícium-völgyi jövőképekkel.

Üdvös felsülések

Sziasztok!

Az volt a bajom eddig a Mastodonnal, ami olyasmi, mint a Twitter, csak a Twitter egy központosított dolog, a Masto pedig egy lakógyűlés internetes megfelelője, hogy nincsenek ott azok a körök, akiket követek. A Rakasz sokkal szegényebb lenne, ha nem látnék rá ezernyi érdekes emberre. Elon Musk lassú leolvadása azonban szép lassan eléri, hogy a tudások hasonló köreit lehessen felépíteni egy egészségeseb közegben. Ha bárki keresne a @kelt@pouet.it felhasználói név alatt ott vagyok. A pouet.it pedig egy kellemes francia szerver aranyos srácokkal.

Polcok gazdag embereknek

Kicsit rágógumi tartalom, de mivel nem nagyon hiszek abban, hogy szégyellnie kéne az embernek amiatt, hogy mit olvas, néz a tévében vagy kattintgat a weben, nyugodtan beszélek róla. Szóval a Redditen, ahol mindennek van egy fóruma, van egy csoport, ahol a "találtam valamit, szerintetek mi ez" jellegű tárgyakat mutogatják meg egymásnak a népek. Az ember persze nem lesz okosabb attól, hogy itt olvasgatva megtanulja, hogy nézett ki egy 17. századi mittomén sünfésű vagy napgereblye. De szórakoztató olvasni a megfejtéseket.

Sziasztok!

A héten szembesültem egy gondolattal, ami szerint gond van a kortárs gazdagokkal. Igen, ez részben egy Elon Musk cinkelés is. Amennyiben régen a nagyon gazdagok, és itt száz plusz éves időtávról beszélünk, repülőt építettek, pezsgőt ittak a szeszben feloldott gyönggyel, meg a megafauna megmaradó példányait irtották ki parafakalapban. Azóta átárazódtak a dolgok, közepesen módos fogorvosok is ölthetik a megafaunát, amelyből jóval kevesebb van.

Az Antarktisz lakói ünneplik a nyári jó időt McMurdón (Fotó: Eli Duke CC-BY-SA)

Sziasztok!

Volt régen egy társoldala a 99 Percent Invisible tágan értelmezve építészeti podcastnak. Akkor persze még csak nagyon kicsi műsor volt, azóta pedig egy komplett műsorszolgáltatót építettek fel körülötte több alkotóval, előfizetési rendszerrel és hallgatói szeretettel.

Az oldal a Read The Plaque volt, ami arra biztatta az embereket, hogy olvassák el a mindenféle emléktáblákat, mert csodák vannak ott leírva. Ma is működik, de majd beleszakad a gépem és a böngészőm a megnyitásába. Arra büszke vagyok, hogy a két budapest tábla felét én küldtem be. Természetesen az Aero Express hidroplánállomás táblája az. (A másik budapesti tábla Tommy Ramone szülőházát jelöli.)

Sziasztok!

Péter barátom kért meg 2017-ben, hogy menjek már el helyette a kijevi Maker Faire-re. Nyugi, lesz ott két kollégája is, én úgy nézzek szét, meg meséljem el majd, hogy mit láttam. Ilyet már csináltam korábban, amikor magánszorgalomból jártam a római Maker Faire-en, akkor is írtam neki valami vázlatot, hogy a 3D-nyomtatók mellett mit lehetett látni. (Mit, mit? MIDI-t is olvasó, elektromechanikus kézzel tekerős kintornát!)

Az ukránok valami egészen hihetetlenül kedvesek voltak. Meg, amúgy a csapathoz kerülő cseh, szlovák és egészen meglepő módon a világát szlovákiában megtaláló spanyol srác is. Kijev pedig három nap alatt eladta nekünk, hogy világváros, de úgy, ahogy Budapest is az, sajátos ízzel. Február óta ezekért a gyerekekért aggódok.

Sziasztok!

Mindenki, aki valaha élt működő társas szolgáltatásban tudja, hogy a

The Sky Is Falling - Ed Zitron’s Where’s Your Ed At

I will be honest, dear reader, that I had an entire 1300 word newsletter that I have mostly had to throw in the trash and set on fire. Since my last newsletter, more things have come to light about Sam Bankman-Fried, FTX, and the larger cryptocurrency industry that, while insane, were quickly overshadowed by the last few days’ events.

Sziasztok!

Ez megint egy késős levél, de leadásom volt. Egy mi az a fediverse és mire kell gondolni a Mastodon szó hallatán a Narancsba, és egy könnyes szemmel a jövőbe nézős e-koncepcióautós a Forbes-ba. Mindkettő olyan téma, amit jó is, meg fontos is megírni.

A hét meg a nyolcát

A Kréta rendszer feltörése kapcsán lenne egy raklap téma, amivel lehet foglalkozni, de meghagyom másoknak. A kód minősége, a beszerzés módja vagy épp az a felelőtlenség, hogy a szanaszét hackelt rendszer még mindig elérhető például ilyenek. (A Telex elkezdte, a harmadik cikknél járnak.)

Sziasztok!

Bajban vagyok a kerek fordulópontokkal. Nem tudom, hogy úgy tegyek, mintha ezek fontosak lennének. Vagy hagyjam nyugodtan figyelmen kívül, szembemenve az elvárásokkal. A háromszázadik rakasznál elvárást sem érzek, szóval írom, ami eszembe jut. Jövőre viszont, "a negyedik ikszbe lépve" van előttem egy másik hasonló döntés. Azt hiszem, azt is így fogom intézni. Na hegyibe!

Számítástechnika

Múlt héten kimaradt, amiért restellem magam, hogy legalább pár szót nem ejtettem Kathleen Booth-ról. Ő találta fel az assembly programozási nyelvet, ami nélkül semmik és senkik lennénk. Egy-két hazai programozási/rendszergazdás oldal megemlékezett a haláláról, de amúgy nem vert hullámokat a hazai neten. Pedig, amikor arról beszélünk, hogy a nőknek nem helyet kell teremteni az informatikai szakmákban, hanem vissza kellene őket oda engedni (khm, na meg a képzést kevéssé szexistává tenni), akkor Booth-ról beszélünk például. Pedig az assembly mellett dolgozott gépi fordításon, neurális hálókon (ezek most, milliószor erősebb gépeken számítanak menő témának, ma MI-nek hívják). Szóval, mint mindig, óriások vállán állunk.

Sziasztok!

Régi megfigyelés - nem az enyém! - hogy a technológiák változásának van egy olyan útja, hogy amilyen alkatrészeket egy technológia olcsóvá tesz, azt minden más is felhasználja. Folyamatosan működő betonkeverő ez, amiből a cuccok remixe kerül elő. A klasszikus példa erre a butatelefonok rezgőmotorja, amiről csak a magamfajtáknak ugrik be, hogy egy időben extra volt a rezgő hívásjelzés. A párcentes rezgőmotorok hozták a haprikus, azaz tapintható visszajelzést. De lett belőlük olyan is, hogy Hexbug, ami egy random irányba mozgó gyerekjáték és otthon legyártható egy rezgőmotorból és egy legolcsóbb fogkefe fejéből ragasztópisztollyal.

A héten feldobott nekem valamelyik oldal egy reklámot, hogy ha a Shellnél tankolok X litert, akkor 4400 forintért vehetek távirányítós verseny BMW kisautót. A távirányítós autóknak való ellenállásban jó vagyok, plusz félig a tank és nem megyek sehová. Viszont az ajánlat maga érdekelt. Egyrészt, mert jó tudni, hogy melyik guruló szobrokat választották ki. Másrészt mert 4400 forint távirányítós autóért nem drága. És akkor még nem is tudtam, hogy az autókhoz irányító nem jár, Bluetoothon kell rácsatlakozni a kocsira és telefonról vezérelhetjük. Így már mindjárt más a sztori, mert lehet azon gondolkodni, hogy a kis hatótávú rádiós kommunikáció (BT vagy BT LE) mennyire olcsó lett. És fel lehet tenni a kérdés, hogy ha a benzinkutas játékban és a villanykörtében már van rádió, akkor egyrészt miben lesz legközelebb, másrészt mennyire zajongják majd tele a polgári, szabadon használható 2,4 és 5 gigahertzes spektrumot. (A digitális eszközök kevésbé ludasok, az analóg rádiók - pl. régi babafigyelő -, na azok zajosabbak.) Ide kapcsolódik két vas is, mindkettőt Gáspár küldte, akinek jobb drótja van mostanában a hardveres szcéna felé, mint nekem.

• Casio "terroristaóra" tuning, avagy hogy szereljünk egy okosabb belsőt a legolcsóbb Casióba.

• Raspberry Pi Compute Module alapú kisgép (uConsole), aminek nagyon utasszállító repülő navigációs panel kinézete van. Ez utóbbi önmagában is lenyűgözne.

Sziasztok!

Jön a mindenszentek, ki kell találjam, hogy kimegyek-e apámhoz a temetőbe, ahol ő nincs, vagy beülök két pohárral a garázsba, ahol meg van. Négy év telt el, és azt megtanultam, hogy a tévében, krimiben, fényes papíros magazinban szereplő gyász fázisai nem úgy működnek, ahogy a tankönyvben vannak. A lyuk ott marad az életben, csak körbenövi a borostyán.

Puzzlerakosgató emberek

Ugye mindenki olvasott már Tom Clancy regényt? Olyan ő, mint Frederic Forsyth, John Le Carré vagy épp Clive Cussler. Nem az írás minősége felől nézve, ott zongorázni lehet a különbségeket. De arról a "techno thriller" és "kémregény" közti területről származik mindegyik művük, ami a modern világ megértését ígéri. Aztán ezt vagy teljesíti szépirodalmi szinten (Le Carré), vagy jó képet rajzol elcsípett félmondatokból (Clancy), vagy a kezünkbe nyom egy, az agyat kikapcsoló kalandot, mint Cussler.

Sziasztok!

A brit kereskedőnemzet - na jó, gyarmatosító, de annak nem jó az optikája - és a K.u.K. posta megrázta magát. Az asztalomon landolt második megrendelésre a The Last Grain Race nagyon szép kiadása. Lesz majd még róla szó, de mivel a Netflix Derry Girls sorozatát nézzük a barátnőmmel, ezért melléolvasom a derrybojzt, akarom mondani Darran Anderson Inventoryját, ami arról szól, hogy milyen volt Észak-Írországban felnőni.

Vonatkozó vicc:

Trükkös nyelv az ír, úgy írják Londonderry, de az elején a London néma.

Sziasztok!

Tavaly nagyjából ilyenkor voltunk őszölni a barátnőmmel az Őrségben. Tudom, az felkapott divatos, aktív kikapcsolódós, a-városi-lemegy-a-természetbe hely. Na mi ezzel szemben elautóztunk a környéken, játszottunk a szálláshoz járó macskákkal és örültünk, hogy nem kell semmit csinálni. Különlegessé az tette a nagyjából egy hetet, hogy közben szarvasbőgés volt, és mivel a falu szélén laktunk, nagyjából a szomszéd telken jártak át a jószágok. Attila, a szállásadónk egyik reggel kérdezte is, hogy hallottuk-e hogy a mi meg az ő kocsija között ment a buli?

Én reggelizek, mi reggelizünk, ő reggelizik

Sziasztok!

A héten arra csodálkoztam rá, hogy a Stonehenge 1918-ig magántulajdonban volt. Annyira, hogy az utolsó tulajdonosa Cecil Chubb azért vette meg 6600 fontért a kőrakást, hogy nehogy más tegye meg és elvigyék külföldre vagy széthordják. Az akkori 6600 font az ma 754 ezer lenne, meg az apró, forintban pedig durván 325 millió. És ekkor éppen össze se volt legózva teljesen. A lenti légifotó az első világháború után készült, látszik, hogy a kövek nagy része össze-vissza el van dőlve.

Hosszú lenne belemenni, hogy mikor hogy nézett ki a Stonehenge, álljunk meg annál az állításnál, hogy még egy neolitikumi kőkörnek is kell a karbantartás. Különben nem gördülni kezdenek a kövek, hanem leesni. A Stonehenge wiki szócikkében remek festmények és fotók vannak a különböző állapotokról.

Sziasztok!

Olyat tettem, amit magam sem gondoltam. Levettem a polcról Arnold Schwarzenegger életrajzát és elkezdtem olvasni. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán mit keres a polcon, ezt majd lábjegyzetben megmagyarázom. Voltak fenntartásaim a szöveggel, mert nem jön le bonyolult embernek Arnold, miközben a koronavírus alatt készített videói tartalmaztak valami nyugodt bölcsességet. Azért nem raktam le öt oldal után, mert nem érzem azt, hogy nagyon titkolózna. Az első ötven oldalon van szó bántalmazó apáról, aki nem tudta feldolgozni, hogy a hadsereg, aminek a tagja volt elveszítette a világháborút, arról, hogy míg legális volt, mindenki kokszolt. Sok mindent bocsát meg azzal, hogy akkoriban ezek a dolgok így mentek, de ez az ő dolga. Később aztán, ahogy házassága előtti afférja szóba kerül, már kicsit szűkszavúbb, de lesz még egy fejezet arról a megcsalásról is, amibe szétesett a házassága. Közben rendíthetetlenül republikánus, amit leginkább nehéz megérteni. Mindenesetre összerakódik egy olyan kép, hogy bődületesen szorgalmas és nagyon céltudatos ember, ami a mellékelt ábra szerint rendkívül sok mindenre elég volt neki.

Most már tudom, hogy kicsit hülye voltam, de akkoriban még nem mindig tudtam különbséget tenni a bátor szókimondás és a mezei bunkóság között.

És hogy mit keres a polcomon a könyv? Régen, amikor az újságírás még egy kicsit jobb karban lévő szakma volt, minden januárban volt egy árverés az év közben a szerkesztőségben összegyűlő vackokból. Könyvek recenziós példányai, ajándékba kapott borok, pendrájvok és egyéb felajánlások. Én többnyire igyekeztem úgy licitálni, hogy megszerezzek pár könyvet, amit kinéztem és ne kelljen sorban állnom a pultnál. Na egy ilyen bort és könyveket is tartalmaz csomagnak az egyik eleme volt a kormányzóúr könyve.

Sziasztok!

Hideg hétvége volt ez a mostani, úgyhogy olvasással és semmittevéssel töltöttem az írásra szánt időt. Mondjuk a mai nap is azzal kezdődött, hogy elővettem a kempingfőzőt, hogy legyen valami meleg az íróasztal szélén.

Fotó: Fortepan // Magyar Rendőr

Sziasztok!

Mindig tartogat meglepetéseket az élet. Ki gondolta volna hétfőn, hogy a magyar internet jelentős része royalistává gyászolja magát? Én nem. A brit birodalom érdemeinek felsorolását és az ilyenkor obligát andráshercegezést is kihagynám. Örüljünk annak, hogy mi korábban megszabadultunk a nemességünktől. A következő cél lehetne az egyház és állam szétválasztása. Már úgy rendesen.

Megmondós

Illetlenül hosszú idézet jön A római konyhából, de már csak azért is ide kell másolnom, hogy ne kelljen félévente előkeresnem.

Sziasztok!

Ezen a héten megszűntem ügyvezető igazgatónak lenni és kiváltottam az ipart. Nem egy Gorcsev Iván sztorihoz méltó kezdet, sőt a Vének háborúja is ütősebben kezdődik, ellenben egyik se arról szól, hogy még két hónapig mindenféle adminisztrációkkal fogok szívni. Illetve főleg a könyvelőm, aki viszont legalább annyira szórakoztató ember, mint egy Rejtő figura, csak mellette vérprofi is. A fene se hitte anno, hogy az ember a cége miatt találkozik ilyenekkel.

"Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe." (Scalzi: Vének háborúja, ford. Pék Zoltán)

A fentit csak azért mesélem, mert egyrészt csak esz a fene. Egész megszerettem ügyvezetőnek lenni, jó néz ki a nem létező névjegykártyán. Másrészt meg egyfajta magyarázat a heti Rakasz tematikus szegénységére. Vagy nevezzük inkább valamelyest szigorú fókusznak.