Rakasz #329 - pénzezős
Sziasztok!
Miért nem beszélünk arról, hogy a Verdák rajzfilm az autók megcsúfolása? Úgy értem, aki látott már kocsit, az tudja, hogy az arcát a hűtőrács és a fényszórók adják. Ki rak szemeket a szélvédőre?!
Mi került ezen a streamingen ennyibe?
Felzúdulás követte, amikor a Netflix kiszivárogtatta, hogy a korábbi álláspontját, amely szerint a jelszómegosztás a szeretet jele, arra cseréli, hogy mostantól akkor egy tető, egy előfizetés. A változás nem nagyon meglepő a sharing economynak nevezett szolgáltatások nagy része is arra épült, hogy a munkaerőt alulfizetik, a szolgáltatást alulárazzák, befektetői pénzből marad a cég víz felet, aztán egyszer eljön a nap, amikor a mennyiség minőségbe fordul át vagy legalább kivásárolják a céget. (Spoiler: nem jött el.)
A streaming szolgáltatások esetében is most megy a faragás, hogy mennyi pénzért mennyi tartalmat lehet hogyan adni. Ami biztosnak tűnik, hogy a korábbi tartalmi gazdagság helyett az újra feltalált, internetesített kábeltévé kora jön.
Valamiért a kábeltévéről a koaxkábel jut eszembe mindig (Fotó: Tripp // CC-BY)
Ian Bogostnak volt egy cikke, ami a megpróbálta szétszálazni a termékek szintjeit. Azt mondja, hogy van a "kemény" termék, amiért fizetünk, és amit ha nem kapunk meg, akkor át vagyunk verve. A Big Macben ez a hamburger. És van a "puha" termék, aminek a hiányától azt érezzük, hogy meg vagyunk vezetve. A doboz, amiben a hamburgert be lehet tenni a táskába. A Netflix esetében kemény termék a film megnézésének a joga, a puha termék, hogy ezt a haverokkal/családdal tehessük. (Ezt a funkciót amúgy a Disney+ sokkal jobban tudja.)
A Netflix most a hamburgeres dobozt definiálja át, ezért a tiltakozás - állítja Bogost. Teszi mindezt úgy, hogy a korábbi gyakorlatot tévesnek állítja be. Szóval eddig nem járt a doboz, hanem a felhasználók, eléggé nem kárhoztatható módon, nem fizették be a szendvicshordozási felárat. Miközben eddig ők voltak a cég, ahonnan el lehet vinni a kaját.
Tanulság? Nem mi vagyunk a hülyék, amikor megváltozik a marketingüzenet és még bűntudatot is próbálnak bennünk kelteni azért, hogy a megelőző években ügyfelek voltunk.
Nem kérdés, hogy Prime-os fotó helyett macskást választ-e az ember (Fotó: Kevin Dooley / CC-BY)
A másik tanulság pedig, hogy mostanában a cégek épp ledarálják a puha termékeiket. Az Amazon Prime kiszállítás már nem garantált két napos kiszállítás a fő piacán, hanem garancia arra, hogy a cég saját futára viszi ki egyszer csak a csomagot. Magyarországon a Netpincér (Foodpandóra vagy mi) kiszállítás oda silányodott, hogy "eskü, megpróbálunk neked kaját vinni". Aztán vagy kiér vagy nem. Bogost szerint a puha termékek elvesztéséhez vagy elromlásához hozzá kell szokni. Engem azért az is érdekelne, hogy a technológiai cégekbe vetett bizalmat ez hogyan érinti.
"Te csak figyeld az érmék szeszélyes oldalát"
A gazdaság egy része is csak sztori. (Időnként úgy tűnik, hogy a közgazdaság tudományának jelentős része pedig egyenesen fikció, de ezt hagyjuk a hozzáértőkre.) Mindenesetre a sztoriként olvasott pénzügyi hírek nagyon szórakoztatók. Itt van rögtön az, hogy a Credit Suisse, amit a csőd előtt vásároltattak fel a nagy riválisával a UBS-szel (nagy svájci bankokról beszélünk) az utolsó időkben nem a kínos igazmondásról volt ismert. És mivel egyes kibocsátott kötvényei hirtelen mit sem érnek, ami a betétesek lelki nyugalmát felzaklatta, így mennek a kiszivárogtatások ezerrel.
A legutolsót nagyot szóló szivárogtatást Svájc (valamit Liechtenstein és Monaco) Antiguába és Barbudába küldött nagykövete tette ki a netre, aki egy másik kalapjában pár betétest képviselő svájci ügyvéd. Ettől függetlenül a dokumentum a vidéki lap olvasottságú Antigua Newson jelent meg. A sztorit az FT írta meg, itt van hozzá egy fizetőkapu átugrós link.
A nagykövet, Dario Item, amúgy egy minden ügyben csuklóig benne lévő embernek tűnik. Elég az róla, hogy még oroszoknak oroszul antiguai állampolgárságot kínáló oldalt is üzemeltet, illetve Putyin-közeli orosz offshore-ozókkal - például Putyin korábbi vejének is volt az ügyvédje. Az ügyben nem a fehér és a fekete kovbojok lövöldöznek.
Itt a gyilkos MI?!
Ugye mindenki olvasta, hogy az amerikai hadsereg egy drónja úgy ítélte, hogy a földi irányítás csak hátráltatja, ezért azt akarta elsőként kiiktatni? Nagyot ment a hír a hét második felében. Minden ilyenkor megszokott aggódóember aggódott is egy nagyot a sajtóban, hogy itt a Terminátor. A probléma a következő: a hír nem igaz.
Drone Warfare (John Johnston festménye, CC-BY-SA)
Ezzel szemben annyi történt, hogy egy konferenciaelőadáson felmerült gondolatkísérletként, hogy ilyen is történhetne. Mint ahogy a Hold is lehetne sajtból. És persze vegyük észre, az egész probléma azzal kezdődött, hogy egy gondolatkísérlet során antropomorfizálták a programot.
És hogy hogyan mondják elegánsan azt, hogy az egészet a seggünkből húztuk ki? Így!
UPDATE 2/6/23 - in communication with AEROSPACE - Col Hamilton admits he "mis-spoke" in his presentation at the Royal Aeronautical Society FCAS Summit and the 'rogue AI drone simulation' was a hypothetical "thought experiment" from outside the military, based on plausible scenarios and likely outcomes rather than an actual USAF real-world simulation saying: "We've never run that experiment, nor would we need to in order to realise that this is a plausible outcome". He clarifies that the USAF has not tested any weaponised AI in this way (real or simulated) and says "Despite this being a hypothetical example, this illustrates the real-world challenges posed by AI-powered capability and is why the Air Force is committed to the ethical development of AI".
Legyen mivel vitatkozni
Legalább annyira fontosak azok a szövegek, amik elmélyítik, rendszerezik, kitolják a tudásunk határait, mint azok, amikkel vitába lehet szállni. Széplábi András MI-s írását is ezért osztom meg. Szerintem a kreativitáshoz és az alkotáshoz való hozzáállása romantikus, emiatt viszont a művészi egyediség felől közelít, holott a valamit csinálás öröme is legalább ennyire fontos. El lehet még aztán vinni másfelé is a gondolatot, de ennyi elég. Olvassátok el!
Úgy néz ki, hogy átlag tízévente meg kell írni ugyanazt a hülye cikket a szerepjátékról, ami mindenféle előnyöket keres, amiket felhozhat mellette, ahelyett, hogy az mondaná, hogy emberek játszanak. Idén a 24.hu volt soron. Meg persze a Telex, amelynek A szerepjátékot gyilkosság podcastjának második epizódjában elmondják, miért nem sok köze van a dolognak a szerepjátékhoz, majd ugyanúgy használják tovább a nevet. (Az a magyar újságírás sajátja, hogy a 24-es kollégának nem volt érkezése beülni egy magyar parti egy játékára. És akkor kérdés, miért nem bíznak az olvasók a sajtóban.)
Pintér Róbert témájától felsírtam, mint egy csecsemő. De hát az a cikk címe, hogy Négy tanács ahhoz, hogy ne vegye el a munkánkat a mesterséges intelligencia. (Igen, megint antropomorfizálás történik. Van ebben a helyzetben egy eszmefuttatás a kapitalizmus fenntarthatóságáról.) Ami miatt ajánlom az, hogy azon ritka szövegek egyike, amely kitér arra, hogy az egyes technológiák vagy azok használati módjainak elterjedése nem szükségszerű.
Jószág, home office-ban
Május elején jelent meg egy cikk a New York Magazine-ban arról, hogy miért haraphatott rá a tech és befektetői szféra a metaverzum ötletére. Gyanúsan egyszerű, de remekül hangzik: a gazda szeme hizlalja a jószágot. Értsd, a koronavírus miatti lezárások alatt a felső- és középvezetők nem látták az ő kis munkásaikat és ez halálosan idegesítette őket. Más kérdés, hogy a munka így is elvégződött. De az emberek nem voltak az irodában, skandallum! Ez egyben magyarázat arra is, miért nem ígért a metaverzum víziója érdemben semmit a felhasználónak. Mert alapvetően nem neki szólt.
Jelölje a laptop kellemesen meleg pontját macskával (5 pont) (Fotó: Jonas Löwgren // CC-BY)
Emellett persze kellett az is, hogy Zuckerberget izgassa a téma. Illetve, hogy olyan vezető legyen, akit senki és semmilyen indokkal nem tud kirúgni a cégétől. Ebbe azért érdemes belegondolni, hogy még a Facebook részvényesei sem tehetnek semmit a vezérigazgató ellen. A cég csak papíron tőzsdei, valójában egyszemélyi irányítással tud működni.
A metaverzumot pedig - írja a cikk - a lezárások vége nyírta ki, amikor is a tech cégek egyrészt leépítésekbe kezdtek, másrészt minden eszközzel elkezdték visszavinni az embereket az irodába. A statisztika szerint a frissen felvettek napi három irodai nappal hatékonyabbak, mint teljesen otthonról dolgozva. Más mérések persze mást hoznak.
(Disclosure: huzamosabb ideje nincs irodai munkám - anyám szerint túl régen - de a nyitott iroda gondolatától még mindig kiráz a hideg.)
Hallgatni
A Ted Lasso harmadik évada nem sikerült jól. Remek színészek és remek írók nem találják a helyüket a saját sorozatukban. Az egyik kivétel a Jamie Tartt csodacsatárt játszó Phil Dunster, akinek sikerült egy egész jó történetívet írni. És a fentiektől teljesen függetlenül épp ő volt a vendég az egyik legviccesebb podcastban, a No Such Thing As A Fishben. (Brett Goldsteinnek saját műsora van, ha esetleg...)
(Fotó: No Such Thing As A Fish)
Én máshol
Kiment a Rakasz Extra rendkívül automotív száma. Azt vettem számba, hogy vannak-e olyan autós hősök, mint amilyeneket a gyerekkorunk autós sorozataiban és filmjeiben láttunk. A valóság persze mindig bonyolutabb és bajszosabb. Mint eddig is, ez is szabadon olvasható, nem támogatáshoz kötött az elérése. De ha van a támogatásomra havi egy doboz ciginyi pénzetek, természetesen hálás vagyok érte.
Előbb-utóbb lesz barkácsbillentyűzetes írásom a FirstClasson, de még nem jelent meg. És már van is egy remek harmadik témám, amit meg akarok futtatni a szerkesztőn.
Ennyi a hétre.
Ádám