Rakasz #251 - a világ természetéről szóló elmélkedések
Sziasztok!
Vasárnap este van és két borsodi ül az asztalnál. Én meg egy sör. Ez még egy Rejtő poénhoz is kevés, de van, hogy az élet közhelyszerűen nem kívánságműsor. Beesett az első téma, amiről beszélni kellene.
Apropó kívánságműsor. Pont annyira vagyok idős, hogy még halljak olyan rádióműsort a Petőfin tán, de már volt a városban kereskedelmi rádió, ahol leadtak egész lemezeket. Tették ezt úgy, hogy a lemez kezdete előtt a műsorvezető felolvasta angolul és magyarul a számok címeit. Szóval: "...és az utolsó szám a Hall of the Mountain King, A hegyi király barlangjában". Ami amúgy Grieg Peer Gynt szvitjéből származik, és tényleg rajta volt az Apocalyptica egy korai albumán.
Ortodox papok áldják meg a Nemzetközi Űrállomás 47. alaplegénységét szállító Szojuz űrhajót (Fotó: NASA/Aubrey Gemignani)
Mindig érdekesnek tűnt az így akadálymentesített metálzene. Vajon jobb volt-e tudni, hogy a Fade To Black az Elsötétülés. Ártani mindenesetre nem ártott.
További hozzáférhetőség
Ad notam: ha ez kultúrharcos téma lesz, akkor ez egy olyan hegy, amiért érdemes meghalni. (Khm, tudom, lefordíthatatlan szójáték.) Szóval hozzáférhetőség, vagy magyarul accessibility. Erről múlt héten már volt szó, hogy nem az ördögtől való konferenciaelőadóként jeltolmács mellett beszélni, vagy az előadás kezdetén leírni magad.
Egy barátom mondta, aki lelkes társas- és gyűjtögetős kártyajátékos, hogy nagy változások vannak a Magic: The Gatheringben (MTG). Aki ismeri a játékot, az nézze el nekem a következő pár mondatot, aki nem, az meg figyelmezzen. Az MTG egy gyűjtögetős kártyajáték volt eredetileg. Az ember vett véletlenszerű paklikat meg kisebb, de ritkább lapokat kínáló erősítő paklikat, illetve ha jó volt, akkor versenyeken is nyert még ritkább lapokat. Ezekből összerakta a saját pakliját, amiben szörnyek, akciók satöbbi voltak. Onnantól a véletlen, a játékosok és a paklik egyszerre mérkőztek meg egymással. Nagyon leegyszerűsítve olyan ez, mintha a sakkhoz lenne szabály, hogy X pontösszegben az ember maga dönti el, hogy négy futóval és huszár nélkül játszik-e, vagy kér két fehér futót és plusz egy bástyád, de beéri egy huszárral.
A harmadik kísérleti X-1 repülőt dokkolják a gépet felvivő B-50-eshez (Fotó: NASA)
Mellékszál: A téma remek irodalmi feldolgozása Kiyash Monsef The Unbeatable Deck of Ronan Shin című novellájában történik meg, ami Robin Sloan kisnyomtatványos kísérleti évében a Year of The Meteorban jelent meg. Robin egy kicsit optimista az én ízlésemnek, de így is talán a legérdekesebb kortárs alkotó és még érdekesebb ember.
A barátom egyrészt azt újságolta, hogy már nem nettó gyűjtögetés alapú a játék. Vehetsz egy - hasra ütök és elárulom, hogy sose játszottam - sötételf paklit, amivel hatékonyan játszhatsz, és nincs benne a nettó zsákbamacska logika. De ennél fontosabb, hogy a barátomnak két tizenkevés éves lánya van, akik közül az egyik diszlexiás. Mindkettejüknek van már saját paklija. Játszanak is néha, mert hát ez is csak társasjáték, meg közösen eltöltött idő, meg jó.
PR-tevékenységet végez az űrben az Apollo-7 legénysége. Leveleket és képeslapokat kérnek (Fotó: NASA)
Itt jutunk el a hozzáférhetőségig. Mert a kártyákon három-négy rövid mondat fér el, hogy az a kártya mit csinál. És ezek egészen bonyolult dolgok is tudnak lenni, amiknek a félreértése problémát és vitát generál. A Magic versenyek bíróinak 2018 óta van iránymutatás, hogy hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket. És nem a vitárlól beszélünk. Hanem arról, hogy a verseny kezdete előtt diszlexia tesztet töltetünk ki a résztvevőkkel, a teszten diszlexiásnak bizonyulók kapnak egy karkötőt, ami jelzi a versenybíróknak, hogy jobban figyeljenek, és ha ismerten problémás lap kerül elő, akkor inkább olvassák végig együtt, beszéljék végig a kártya hatását.
Well, it is estimated that 3–7% of the population worldwide suffer from dyslexia, however, up to 20% may have some degree of symptoms. That means there is more than likely a dyslexic kid in every class of every school–a lot of them undiagnosed. It is not so absurd then to think that the same is likely true in Magic tournaments. Remember, dyslexics are smart kids and Magic attracts smart people.
A szövegben, amit linkeltem - és ez csak egy a vonatkozó szövegek közül - vannak még tippek versenyrendezőknek. Mert úgy döntöttek, hogy a közösség tudja kezelni, hogy máshogy működő agyú emberek is játszanak. Ez így ebben a formában a hozzáférhetőség definíciója. És a mi dombunk, akkor is, ha a kultúrharc úgy tolódik el, hogy frontvonallá válunk.
A jövő, ami nem jött be
Lassan kimondhatjuk, hogy a 3D-nyomtatás nem lett tömegesen elterjedt technológia. Értsük ezt úgy, hogy aki szeretne otthonra 3D-nyomtatót, az talált magának egy közepesen drága hobbit. Vesz egy nyomtatót nagyjából 200 ezer forintból, nyersanyagot pár tízezerért, és gyárthat magának műanyag tárgyakat. (Meg szemetet, aminek az újrahasznosítása nincs még megoldva, de legalább elbomlik egyszer csak, ha politejsavból nyomtat.) Viszont az a jövő, amiben minden család minden műhelyében ott van a nyomtató, az nem jött el.
Zuhanyozás a Skylaben. A függöny a plafonhoz csatlakozik, ha tényleg használják (Fotó: NASA)
Na de hogy jutottam ide? Van egy krecli a Honda műszerfalán, ami semmire sem jó. Illetve lehet ott halászember barátját vagya annak az aldis klónját tartani, de amúgy nem egy értelmes fiók. Viszont valaki tervezett egy ide passzoló telefontartót, amit az embernek magának kell kinyomtatnia. Öt kattintáson belül már olyan makett autóknál voltam, amiket igazán poénnak tűnik megépíteni. A makettezés amúgy is egy remek hobbi, még a magamfajta virsliujjú rajongóknak is. Egy baj van csak, hogy a készlet nem rendelhető meg, hanem az ember magának nyomtatja. Cserébe lehet rajta változtatgatni akár 3D-tervező programban, akár sniccerrel. Gyönyű játéknak tűnik, csak a jövő, amiben igazán értelmezhetőnek tűnik, nem állt még elő.
Szög miatti patkók
Az újságírókra jellemző széleskörű tájékozatlansággal néztem az ellátási láncokat. Tudtam, hogy vannak, bonyolultak, nincs bennük annyi tartalék, mint azt feltételezni illik. (Lásd chipválság, Evergiven satöbbi) De potenciális töréspontok azonosításához sose tudtam eleget. A legjobb esetben is hamarabb láttam, hogy törik, és annak következményei lesznek, mint a kedvesolvasó. Tegyük hozzá, hogy aki ennél okosabbat akar, annak logisztikus mérnökkel kell beszélnie. Vagy logisztikás szakújságíróval, mint például Ingrid Burrington.
Hassan Khan, akiről nem tudom, hogy amúgy logisztikával foglalkozik-e, bedobott erről a kalapba pár érdekes érvet. Például azt, hogy a chipválság nem egyfajta gyártókapacitásról szól. Chipgyárak vannak, és most a politikusok nagy örömmel vágják át a szalagot további chipgyárak alapkőletételén. Kevésbé menő, de hiánycikk a félvezetőgyártás egyik alapterméke, az a szubsztrát lemez, amire a chipeket aztán "felépítik". (Erős egyszerűsítés!) A kikötőkben nem a kirakodás a nehéz, hanem volt már konténerhiány (Amerikában ragadtak) és most van utánfutó és raktárhiány. Mert a konténer magától nem egy el a rakpartról miután ledaruzták a hajóról. Tegyük hozzá, hogy a brit boltok is azért üresek, mert a brexittel szűk keresztmetszetek kerültek az áruszállításba.
Karen Nyberg űrhajós által fent varrt dinoszaurusz a Nemzetközi Űrállomáson (Fotó: NASA)
A szűk keresztmetszetek viszont nem menők. Ezért nem is fogunk olyat látni, hogy Biden Elnök Nagy Utánfutó Programja vagy Boris Johnson Hatalmas Vámgyorsító Kezdeményezése. Helyette átadnak egy chipgyárat, kikötőkorszerűsítő tervet vagy kamionparkolót. Tanulság nincs, hacsak az nem, hogy egy csúcsra optimalizált rendszer, aminek ráadásul a hibáit rosszul ismerjük fel - vagy, engedjük meg, aminek a hibáiról nem akarunk beszélni - nagyon nehezen megszerelhető.
A világ amiben élünk
Egy egykori amerikai elnökjelölt (a tökéletesen jellegtelen Ted Cruz) több, mint egy napon keresztül követelte a Szezám utcában szereplő Nagy Madár fejét, mert a karaktert azt találta mondani, hogy nem kell félni az oltástól. Cruz természetesen egy felelőtlen idióta, aki épp belpolitikai pirospontokért próbál életeket áldozni.
A Válaszba író "harctéri" magyartanár szerint az új Nemzeti Alaptanterv még rosszabb lesz, mint az eddigiek. És nem a kötelezők miatt, hanem mert programozható biorobotnak tekinti a tanárokat. Meg persze a diákokat is.
A búvárkodásból nekem eddig annyi tudatosult, hogy Cousteau kapitány úszkál, kékgalléros mélyvízi búvárok nagy nyomás alatt laknak és lejárnak hegeszteni, meg persze van A nagy kékség. A héten olvastam a Twitteren egy hosszú szöveget arról, hogy a víz becsapós, az ember többet gondol magáról, mint amire valóban képes vagy amit tud, és a hübrisz gyilkolja a búvárokat. Volt erről cikk a Guardianben is. A mélységi mámor és a tapasztalatlanság, elbizkodottság nem jó kombináció. A fene se gondolta, hogy nem beláthatatlan mélységekben kezdődik a halálzóna, hanem 30 méternél.
Nem, nem csalták el, ez földi gyakorlat (Fotó: NASA)
Márton Joci, a legérdekesebb és legkevésbé meghallgatott roma aktivista a Partizán - amiről divatos liberális körökben azt mondani, hogy az az új közszolgáltati tévé - transzfóbiájáról írt. A jelenség nem új, a Partizán nem először nem tud mit kezdeni a transz jogokkal. Ez az esszé tán már volt is a Rakaszban. (Zárójel, avagy ha már liberálisozok: nem mondom, hogy nem vagyok egyfajta öndefiníciós válságban, de a majd a piac megoldja liberalizmust nem érzem magaménak, Fisherrel túl sok mindenben értek egyet ahhoz, hogy jó progresszív legyek, marad valami szocdem Hagakure.)
Hajókrul
Átadták a Bodrog monitort Belgrádban. Ez annak a Lajtának a testvérhajója, amelyik Budapesten a Parlament környékén van lehorgonyozva múzeumhajóként. A két hajó pedig nagyjából a teljes megmaradt Kaiserlich und Königlich hadiflotta, minden mást szétvágtak vagy elsüllyesztettek. A Bodrogból is múzeumhajó lesz, aki arra jár, nézze meg.
A New York Review (ingyenes regisztrációt kér) könyvismertetője feldob egy déli-sarki expedíció kapcsán egy nagyon jó gondolatot. A cikk maga a Belgica 1897-es expedíciójáról szól, ami, ahogy a legtöbb sarki kísérlet -nagyjából úgy foglalható össze, hogy rendkívül gőgös férfiak elmennek megfagyni vagy legalább megőrülni. A Belgica sztorija inkább az utóbbi, de már eleve úgy kezdődik, mint egy Rejtő regény, csak ezt komolyan gondolták. Elsőrendű matrózok nem akartak menni a fókák közé meghalni, ezért az expedíciót szervező Adrien de Gerlache de Gomery belga lord a vödör aljáról válogatott. A hajógépész nem tudta megszerelni a gépet, a szakácsnak a fél fülét harapták le gyanús körülmények között az idegenlégióban, hozzott hajózni nem tudó haverokat és pár norvégot, hogy legyen etnikai konfliktus is a hajón. (Már a vallon és flamand ellentéteken túl.) Gerlache speciel hajózni tudott, ellenben a részeges legénysége nem ismerte el a tekintélyét, amin nem segített, hogy nem volt vezető típus.
Na a hajó már indulás közben, még majdnem lezúzta a belga királyi jachtot. A fületlen szakácsot Uruguayban rúgták ki, a helyére felvettek egy svédet, aki aztán a festői Rio de Janeiróban hagyta el a hajót, mert valamiért őt is ki kellett rúgni, három matrózzal együtt. Lassan fogyatkozott a legénység, így indultak el a Déli-sarkra, ami leginkább annak köszönhető, hogy Gerlache a fegyelmezési formák közül csak a kirúgást ismerte. Chile után pedig elkezdte benyújtani a számlát a természet is, egy fiatal norvég matrózt a vihar sodort le a hajóról.
Nasa feljesztésű multiplayer ásó (Forrás: NASA)
A buliban nem volt mindenki teljesen hülye. A fiatal Roald Amundsen és Frederick A. Cook, aki felerészt kamugép, felerészt remek hajóorvos volt, például jó befektetésnek bizonyult. Ez azért is fontos, mert Gerlache úgy döntött, hogy bár késve értek az Antarktiszhoz, közel a tél, ami jégbe fagyással fenyegeti a télre amúgy fel nem készített hajót, ezért maradnak még egy kicsit. Jól tippeltek: a felkészülés sikerült a télre, de az emberek csak nem örültek annak, hogy ott ragadtak a kapitány hülyesége miatt. Mindenki depressziós volt, mint a parancsolat. Ráadásul még a hajó macskája, Nansen, is elpusztult, ami a patkányok hatalomátvételével járt. Majd beütött a skorbut is, amit az Északi-sarkvidéket megjárt doktor pingvin steakkel gyógyított azoknál, akik hajlandók voltak megenni. Szóval majd mindenkinél a kapitányon kívül, aki korábban meg is tiltotta a pingvinevést, mert nem szerette az ízét. A doktor amúgy is egy rahedli embert mentett meg attól, hogy teljesen megkergüljön. A nyár szagadulást hozott, a félőrült legénység elindult haza, volt, aki el is ért odáig. (Az expedícióról Julian Sancton írt könyvet Madhouse at the End of the Earth: The Belgica’s Journey into the Dark Antarctic Night címmel azt foglalta össze a fent linekelt cikk, meg az alapján én is.)
És hogy mi aza a gondolat, ami megragadott? Hogy a jövő emberes távolsági űrutazásai nem annyira a földi izolációs kísérletekre fognak emlékeztetni, ahonnan ki lehet szállni, hanem ezekre a régi hajós expedíciókra. Szóval csak olyan emberekkel üljünk űrhajóba, akiket később nyugodt szívvel fogyasztunk el roston.
Errata
Az előző Rakaszban kitoltam egy jó száz évvel a skót költő életét. Ő biztos örült volna neki, de sajnos az 1800-asok elején meghalt.
Képek
Kell keresnem egy galéria motort, mert különben kénytelenek lesztek elszenvedni a kurátori tevékenységemet. Most a NASA On The Commons-ról válogattam, ami a NASA közkincsként kiadott, szabadon felhasználható képadatbázisa.
Ennyi a hétre!
Ádám