Rakasz #216 - űrhajós dupló
Sziasztok!
Rég beszéltünk szobordöntésről, ugye? Amikor a ferencvárosi BLM szobrot felállították, rossz viccnek gondoltam. Vagy egy gyenge pályázat végeredményének. A szivárványszínű térdelő Szabadság-szobor az annyira közhelyes, annyira a szánkba akarja rágni a jelentését, hogy csak az rontana rajta, ha egy kis hangszóróból még kiabálná, hogy “I can’t breathe”.
Kicsit utánaolvasva aztán találtam benne ötletet. Több darabból van összerakva, mágnesek fogják össze, szóval egyszerűen ledönthető, majd újra összerakható. A szobrok Dupló legója. Ez azért ér egy fél pontot. A másik fél pontot meg az adja hozzá, hogy óvatlanul olvastam hozzászólásokat kormánypárti sajtótermék híre alatt. Az ott beszélők teljesen jó ötletnek tartották a szobordöntést most. Visszaemlékezve, hogy mi volt, amikor pár közepesen (vagy nagyon) mocskos alak szobrát ledöntötték, ott milyen hiszti volt, ez nagyon mókás. Mert hiszen akkor nem a szobordöntés aktusa a gáz - hiába volt korábban a kiabálás, hogy jönnek a komancsok a múltat végképp eltörölni -, hanem a döntendő szobor kiválasztása?
Allons enfants d’langue d’oc
Volt már arról szó, hogy Európához tartozni nem egyszerű. Bár ezt a gondolatot talán így még nem írtam le. Össze kell legózni a saját európai identitásunkat, mert mindent talán sehol sem csinálnak jól. Alap például, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartását az ember nem a franciáktól tanuljuk el. A héten volt egy nap - csütörtök! - amikor még a Macron-féle En Marche párt néhány képviselője is megtalálta a lelkiismeretét és a regionális nyelvek támogatása, az oktatásban való megjelenítése/elismerése mellett szavazott.
Az előző francia nyelvtörvény 1951-ből származott, és nem igazán segített a kisebbségi nyelveknek. Igen, vannak erre EU-s irányelvek, vállalások satöbbi, na ezekre mondta azt a francia állam, hogy je m’en fous, azaz a magam részéről szarok bele. (Lásd még birodalmi tudat.) A mostani az első lépés, de ettől még felszisszenthetnek egy sört az okcitánt, provanszált, bretont, elzászi németet, korzikait, észak-katalánt, gallót vagy pikárdit (amúgy lenne még) beszélők.
Űr a földön
A fejlődésnek, aminek az útjába állni közmondásosan nem kényelmes dolog, van egy olyan jellemzője, hogy az egyes emberekre, közösségekre nincs figyelemmel. Ennek amúgy remek metaforái vannak a szórakoztató irodalomban, legyen szó Chtulhu kozmikus érdektelenségéről vagy az óriásszörny, óriásrobot sztorik nagy, városokat elpusztító csatáiról, amiknek a végén az emberben csak felmerül, hogy ha a megvédés közben elpusztult a város, akkor miért is harcolunk?
Körülbelül ez a kérdés merül fel a Brazília északi részén lakó quilombók fejében is, akiket arrébb akarnak talicskázni a földjükről, hogy aztán kivághassák a fákat, elegyengessék a helyüket és szétlocsoljanak egy csomó betont. Bővül az Alcantara űrkikötő. A quilombóknak meg megvan az a pechjük, hogy nagyon közel laknak az Egyenlítőhöz, ahonnan meg kevesebb tüzelőanyag elégetésével lehet nagyobb súlyú űrjószágokat pályára állítani. Meg persze az a pechjük is, hogy Brazília kisebbségvédelmében vannak olyan lyukak, amiken keresztül lehet szállítani egy rakétát.
Itt jön a dolog igazán szép része: az üzletet még Trump kötötte a brazilokkal, akinek utána csomagolnia kellett. A Biden kormány jött, látott, hitet tett az emberi jogok mellett, majd a Washington Post kérdésére azt válaszolta, hogy szerintük tök jó lenne, ha ezt a brazil kormány és a quilombók megbeszélnék egymás között konstruktívan. Nem lesz egyszerű, mert a meglevő űrkikötő miatt elköltöztetett helyieket úgy verték át, ahogy az ilyen ügyekben a helyieket át szokták. Ígértek fűt-fát, aztán csak kerti vécés olcsó lakások lettek a végén.
Tovább is van amúgy. Azért van szükség az új űrkikötőre, mert a meglevők - ld. Cape Canaveral - abba a zónába esnek, ahol mostanában az extrém időjárás miatt nem jó távlatokra tervezni. Úgyis, mint Floridában.
Cápamobil
A drága, vallásos olvasóktól sűrű elnézéseket kérek. Egy olyan gondolatkísérlet jön, ami engem, aki ugyan, aki a katolicizmusban nőttem fel, de a hitem a nem létező és a lagymatag között ingadozik egy jó adag egyházszervezettel való szembenállással nyakonöntve, nem sért. Nektek viszont, akiknek a pápa egy öreg, egyelőre többnyire fehér és már nem mindig olasz fickó, szóval meredek lesz. És nem, nem a női papságról lesz szó.
Matt Webb Interconnectedjén jött a meglátás, hogy a pápamobil felépítése - leginkább azoké a kocsiké, amelyeket Mehmet Ali Ağca merénylete után állítottak szolgálatba - olyanok, mint egy akváriumot cipelő autóé. És ha már van egy nagy akváriumunk, akkor milyen intelligens lény lehet benne pápaként?
I was looking through this gallery of popemobiles and it occurred to me that, with the transparent, upright, contained tank, this form is ideally shaped to transport a future aquatic pope. Let’s say, a dolphin.
Feltéve persze, hogy az adott delfin hím. Aztán Webb tovább megy, és talál is egy idézetet egy vatikáni főcsillagásztól, aki óvatlanul megválaszolja azt a kérdést, hogy ha az emberihez mérhető intelligenciájú idegenek leszállnak itt, meg lehet-e őket keresztelni. A válasz az, hogy nem feltétlenül, mert Jézus emberré vált, hogy megváltson minket a bűneinktől. Lehet az idegenek nem szorulnak erre rá.
Más vallások, írja Webb, megoldották, hogy a robotoknak helyet találjanak a világban. Buddha nevét egy robot is kántálhatja, attól nem lesz kevésbé jó. Persze ők már kitalálták az imazászlót és az imamalmot is, ami a biztosra menés egy egészen csodálatos példája szerintem. A másik kedvencem a zsidók éruvja, ami a külteret teszi beltérré. A robot amúgy érdekes kérdés katolikus szempontból is, mert a paphiányra adhatna egyfajta választ. Akár úgy is, hogy egy “drónpilóta” pap, több robotot távvezérel. De ez sem megoldott még.
Mozgó szobrok
Kétfelé vetélkedem az én lelkemben. Egyrészt a Petrolicious-rő tudjuk, hogy a vezetőségében voltak gondok. Mármint autók és kézművesek, értitek, nagyon komoly mentális gimnaszikára van szükség, hogy ebben a témában az ember rasszista legyen. És sikerült!
Ugyanakkor meg a Petrolicious az a lap, ami végigvideózta azokat a kicsi, megfizethetetetlen és megközelíthetetlen műhelyeket, amik olyan kocsikat tartanak életben, mint az Isók. Egy Iso Grifóért az elsőszülöttemet ugyan nem adnám oda, de vannak fausti-alkuk, amikbe minden bizonnyal belemennék. Még ha hülye hobbi is vasakba beleszeretni. Erre - és ebben iszonyúan biztos vagyok - emberek valók.
Apróságok
Nagyon kis mintán végzett adatelemzés, ezért semmi nem következik belőle. Egy fórumon mesélték el szélsőjobboldaliak, hogy szerintük ki befolyásolta őket a széljobbos fórum felé tartó útjukon. A felmerülő nevek érdekesek, már csak azért is, mert a többségüket szerintem bármelyikünk tollba tudta volna mondani. Meg aztán van pár váratlan is. (Pl. Jaron Lanier, aki technológiakritikus, de szélsőjobboldalisággal nem tűnik vádolhatónak.)
Richard DeDomenici brit művész, akinek mindhalálig híve vagyok, újabb remek akciót indított. Míg a Deliveroo futárok sztrájkolnak ő megpróbált pizzákat kiszállítani arra felhívva a figyelmet, hogy a szerencsétlen nem-is-alkalmazott modellben foglalkoztatott munkavállalókkal még a felszerelésüket is megveteti a cég. Hogy hogy lehet erre felhívni a figyelmet? Alsógatyában.
Teljesen természetesen célpontja vagyok a kajakiszállító gig economy cégeknek. Elég jól keresek és elég lusta vagyok. Figyelni kell arra, hogy csak olyan helyektől rendeljek lehetőleg, ahol tisztességesen fizetik a futárokat, és tisztességes munkakörülményeket biztosítanak nekik. Nem egyszerű feladat.
Civil média
Ádám, régi ismerősöm, tök jó miskolci helyi podkasztot csinál. Kap a polgármester is, amikor jár neki - gyakorta - de kap az ellenzék - ami esetünkben a Fidesz - is. Kiegyensúlyozott jó. Kéne ilyen minden városba.
Ennyi a hétre!
Ádám