Rakasz #159
Sziasztok!
Erősítőt vettem a héten. Ahelyett, amit egyszer már megszereltettem, de most megint gyengélkedik. Én meg úgy gondoltam, hogy az ember 37 évente megérdemel egy új eszközt a korábban megvett használt ez-az mellé. A sztori eddig tart, mert a lánc többi darabját nem cseréltem, szóval nagyjából tök ugyanúgy szól minden, mint eddig. Talán csak tartósabban meg kisebb alapzajjal.
Mindenesetre napokon keresztül hallgattam a kedvenc zenéimet. Illetve próbára téve a szöveg és hangulat alapú memóriámat, próbáltam előásni olyan dalokat, amiket tíz éve szerettem. Mi volt például az a dal, aminek az egyik sora rímel a Komi Köztársaság - nyelvrokonok! az udmurdthoz vannak közel! - fővárosának a neve, Sziktivkar. És meglett! A fenti dal az, a román Proiectul Verde válogatáslemezről való, amit a korszakokkal ezelőtt megszűnt Kispad még régebbi tilosos rádióműsorában hallottam. Ilyenkor jövök rá, hogy Az eltűnt idő nyomában dokumentumregény, így működik az emlékezet, a fene enné meg.
És ha már a nyelveknél járunk, van egy remek harcibölcsészes téma is. A Defense Language Institute az Egyesült Államok legérdekesebb nyelviskolája. Itt tanítják a katonatiszteket, elemzőket, kémeket satöbbi nyelvre. A Monterey County Weekly (waybackes link, mert európaiként nem érjük el a lapot) kiigényelte tőlük azt, hogy milyen nyelvekre hány embert tanítottak. Kaptak is egy raklap adatot 1963-tól napjainkig szabványos - értsd: szarul szkennelt, képként mentett - formátumban. Az adatok egyrészt szépen mutatják, hogy az USA biztonságpolitikai szemei épp merre néztek.
Az is látszik, amikor a fényes tekintet elfordul. 1991 után visszaesett az érdeklődés a kelet-európai nyelvek irányt. A gyanú mellett erősödő együttműködést is jelenthet, amikor egy nyelv ázsiója megnő. Így lett több hébert hallgató diák a nyolcvanas években. Ami viszont érdekes - és ebből valaki legyen olyan jó, írjon egy időutazós sci-fit vagy alternatív történelmes novellát - hogy valaki a DLI-ben tanult meg az elmúlt ötven évben provanszálul. (via Languagehat)
Elhagynak százak, jönnek ezrek. Khm, másik dal.
Az elmúlt pár évet végignevettük azokon a próbálkozásokon, amikor márkák emberként próbáltak kommunikálni. Ezek hol csak kínosak, hol teljesen vacakok. Viszont ma került a szemem elé a Facebookon egy kép, amit a Playstation.hu rakott ki egy mondat keretében. Az a mondat, hogy “engem az utca nevelt”. Alatta pedig valamelyik játékváros utcatérképe.
Ez egy nagyon ügyes kérdés, még ha nem is annak van formázva. És egy olyan jelenség, amiről korábban volt is már szó. Virtuális városokról vannak tér jellegű emlékeink. Tudom merre kell vezetni a Sleeping Dogs hamis, de az igazira zavarba ejtően hasonló Hongkongjában. Gáspár barátom mondta, mikor Londonban jártunk együtt, hogy neki ez talán a Midnight Racing-ből ismerős.
Nem kell ahhoz játékosnak lenni, hogy ez a fajta világismeret meglegyen. Amikor a Klauzál tértől egy sarokra dolgoztam, akkor jöttem rá, hogy a Vili, a veréb-ben hamarabb láttam a teret, mint hogy Pestre költöztem volna. Ezért nagyon okos a Playstation.hu kérdése, jár nekik a csoki, fontos kérdés, hogy te milyen világban nőtt fel az ember a játékokban.
Magyar hajó
A hét híre valószínűleg az kéne legyen, hogy kiemelték a Szőke Tiszát. A folyamatról ráadásul remek fotók is vannak. Nem lehet eléggé örülni annak, hogy a drónfotózás adott egy teljesen új nézőpontot, amit korábban helikopter vagy más drága eszköz nélkül nem lehetett igénybe venni.
ADELANTADO Nézze, atyám, hadd magyarázom meg. Hol a tenger és az ég találkozik, van egy vonal: leheletnyibb, hogysem átcsúszna rajta egy papírlap. Föntről szorítja az irdatlan levegő, lentről meg az irdatlan víztömeg. E közt a két rappont súly közt telik a tengerész élete, a szelek, csillagok, árapályok és alaktalan félelmek szőtte halotti lepelben. A kövekben is az elkopást érzi titkos érzékkel a csontjaiban. A tengerész, ha valaki, hát a tengerész ismeri a félelmes ég és tenger természetét. (Paul Foster: I. Erzsébet, ford. Várady Szabolcs)
Viszont, amiről írni akartam, hogy volt egyszer egy SMS Zrínyi korvett. Ha csak rákerestek a hajóra, akkor nem azt fogja kidobni a Google, hanem a Triesztben 1909-ben vízre bocsátott Radetzky-osztályú csatahajót. De mi a korábbit keressük, a korvettet, mert az kerülte meg a földet az 1800-as évek legvégén. Ezen az úton készült Gáspár Ferenc hajóorvos ötkötetes útirajza, amit ma is össze lehet vaterázni egy fapados retúrjegy árából. Vagy persze fent van a MEK-en. A könyvekről a Napi Történeti Forrás 2015-ben írt remek szövegkiemelésekkel.
A svarcgelbek, ami egyrészt a császári birodalom színeit (schwarz - fekete, gelb - sárga) jelentették, másrészt hát minket, osztrák-magyar monarchiabeli állampolgárokat. Remek apropó ez meghallgatni a jelzett birodalom himnuszát - gotterhalte - aminek olyan überbéna a fordítása, hogy még ma is bele lehet pirulni:
Tartsa Isten, óvja Isten
Királyunk s a közhazát!
Erőt lelve a szent hitben
Ossza bölcs parancsszavát!
Hadd védnünk ős koronáját
Bárhonnét fenyítse vész!
Magyar honnal Habsburg trónját
Egyesíté égi kéz.
Zárójel, érdekes értelmezési vita, hogy a szintén kevesek által rajongva szeretett magyar himnuszt hogy kell olvasni. Azaz a “Nyújts feléje védő kart, / Ha küzd ellenséggel” sorokban a ha az amikor (sorsszerűség) vagy amennyiben (akaratlagosság) jelentés szerepel. Szerintem erről már volt szó, hagyjuk is ennyiben.
Gáspár útleírása egyszerre nagyon avíttas, másrészt teljesen aktuális. Adenben tisztelettel ír a britek szervező tehetségéről úgy, hogy a gyarmatosító tevékenységet közben finoman elítéli. Még így sem egy modern liberális szöveg, de nem olvashatatlan. Egyszer még valahogy lesz ebből Rakasz Extra.
Lyuk a földben
Az emberi jelenlétnek furcsa nyomai maradnak. Az utak ilyenek. A szekerek súlya alatt megsüllyedő, lassan félcsővé alakuló földutak, amelyek Nagy-Britanniára jellemzők pedig ezeknek az archetípusai. Ahhoz, hogy egy ilyen holloway kialakuljon nem kell más, mint hogy a talaj megsüllyedjen az emberi közlekedés hatására. Ezzel viszont hirtelen bevett útvonallá válik. A 99 Percent Invisible podkasztnak volt adása arról, hogy a brit gyalogutakat hogyan vették vissza a sétálók. Mert út az, amin sétálnak. Ez pedig felülírja a tulajdont, a magánszférát. És aztán ezeket az utakat rögzítették is, (Jé, itt egy kormányzati adatbázis.)
Ó és ha már utak. Van egy Via Bundus nevű digitális bölcsészeti projekt, ami a premodern kor európai útjait tárja fel. Nagyon érdekes, segít nem úgy elképzelni a középkort, hogy minden város egy baromi nagy erdő közepén volt, és a városvége táblánál a medvék ették az útnak indulókat.
Ha azt mondom, hogy templom, akkor mindenkinek megjelenik valami a szeme előtt. Sokaknak az a középeurópa-sárgára színezett, réztetejű, egyhajós legegyszerűbb templom, amivel tele van az ország. Most egy poszt, ami a legfurább, modern lengyel templomokat mutatja be (itt a teljes fotósorozat), arra indított, hogy elkezdjek gondolkodni, hogy tudok-e ilyeneket magyarban. A debreceni Nagyerdei Református Egyházközség templomáról már volt is szó itt, az egyértelműen ilyen. A városmajori Jézus Szíve is beugrik, illetve talán a pasaréti templomot is meg lehet említeni. De ezek egyike se annyira merész, mint a lengyel templomok. És akkor az olyan igazán érdekes épületeket még elő se vettük, mint Triesztben a Monte Grisa templom a hegytetőn.
Mire várok?
Gwyneth Paltrow színésznő és életmód guru régen rendelkezik egy legalábbis gyanús márkával. A Goop csupa olyasmit árusít, amúgy tök drágán, amiért lehülyéznénk a közeli rokonainkat, ha a sarki piacon vennék meg. Most ennek a márkának lett egy tévésorozata is a Netflixen. Ellenben mértékadó - értsd: elfogadom a pedigréjüket - szakújságírók szerint Paltrow a saját puncijában is eltéved.
Eleve egy olyan kultúrában élünk, ahol a női anatómiáról vagy épp szerepekről, minden, az ügyben amúgy nem érintett legkisebb királyfi nyilatkozni hivatott. Vagy ezt gondolja magáról. Irene Caselli, a The Correspondent újságírója írt erről a héten egy jó hírlevelet. De egyrészt várok erről egy jó magyar anyagot, mert ha valamit, ezt nem nekem illendő megírni.
“Azt hiszem soha sem mondtam ki hangosan olaszul, az anyanyelvemen azt, hogy vagina. Gyerekként megtanították azt a finomkodó kifejezést, ahogy a nemi szerveimre utalhatok, farfallina, ami olaszul lepkécskét jelent.”
Jut eszembe, ugye ti se fogtok ugyanúgy nézni a farfalle tésztára ugyanazzal a szemmel nézni mostantól?
Még zene még
Legyen azzal vége, amivel kezdtük, szóval zene még. Az Indexre kikerült a Mordái albuma. Ők voltak az a banda, akik durván fél éve egy nagyon izgalmas pszichedelikus folkrockos kislemezzel jelentek meg. Sajnos az album ahhoz az anyaghoz képest kilúgozottnak tűnik, több a rock, kevesebb az ördögszekér meg a látnokzsálya. Egy hallgatást még így is megér.
A Roló FM-ben, amiről én is most hallottam először, játszott a Kobza Vajk Trió. Na ez viszont negyven perc kifogástalan… és most vagyok bajban. Nem szívesen keletizem le, mert hát a kelet az egy irány és tart a végtelenbe, és nem szívesen hívom világzenének sem. Szóval údozás és gitározás. Ráadásul olyat is ír az internet, hogy Kobza Vajknak és Szabó Sándor gitárosnak közös albuma jelenik meg február legelején. Ja és lesz Mabon Dawud Republic lemez is.
Képek
Sleeping Dogs - Square Enix // Steam
SMS Erzherzog Friedrich vitorlás korvett, nem a Zrínyi, de majdnem - Wikimedia Commons
Holloway Franciaországban - Jean-François Gornet // CC-BY-SA
A városmajori templom tornya - saját
Ennyi a hétre.
Ádám