Rakasz #140
Szerelmes barátim!
Tudjátok-e ki volt Dávid Ferenc? Aki igen, az ugorhat a második bekezdésre, akit nem is érdekel, az pedig a négyszázadik oldalra, mint a lapozgatós könyvekben. Kalandjuk itt véget ér. Dávid Ferenc református lelkész volt, az erdélyi unitárius egyház megalapítója, akit a cinikus történelemmagyarázók szerint még időben csukott le Báthory István fejedelem ahhoz, hogy meg ne tagadja a teljes istenhitet. Abban kiegyezhetünk, hogy egy hajlíthatatlan érdekes ember volt. Mostanában avattak neki szobrot Kolozsváron, amihez azt a trükköt használták fel, hogy bár közterületen nem sok esélye lett volna a szoborállításnak, a János Zsigmond Unitárius Kollégium lemondott egy zsebkendőnyi telekről, ahová épp elfér a szobor. Nekünk, többségi magyaroknak gyakrabban kell elgondolkodni azon, milyen a kisebbségi élet. Ez egy ilyen sztori.
Az unitáriusok amúgy azt mondják, hogy keep it simple, stupid, a szentháromság egy nehezen felfogható koncepció, egy az isten. Ennél egy szélsőségesebb, és a szívemnek kedves, álláspontot ismerek, ehhez viszont arrébb kell repülni pár országgal. A Boring konferencia, amin évekig részt vettem - tavaly az apám halála és a brexit tartott távol - a Conway Hallban rendeztetik meg. Ezt a Conway Hall Ethical Society üzemelteti, ami egy, az 1700-as évek végéig visszatekintő szervezet. Dávid Ferenchez hasonlóan ők is kidobták a szentháromságot, a szenteket, az összes sallangot. De máshol álltak meg. Ők megszabadultak az istentől, a mennytől és a pokoltól is.
A mondás, ami érdekessé teszi a csapatot kábé úgy hangzik, hogy attól, hogy nincs isten, még nem kell állatokká válnunk. A gondolat, ha nagyon akarjuk ott az Internacionáléban is, de persze az egy későbbi (1871) szöveg:
Védelmező nincsen felettünk,
se isten nem véd, sem király
Azért érdekel ez az irány, mert egyrészt kereszténységben nőttem fel, de nem mondanám magam hívőnek. Másrészt mert azt a fajta intellektuális hozzáállást, amit Richard Dawkins vagy a labdát kiszúró szomszéd szerepét játszó Neil de Grasse-Tyson játszik, elvből utasítom el. Ehhez képest a Conway Hall előadótermének színpada felé kiírt “önmagadhoz légy hű” feliratot elfogadom, úgy is, hogy tudom egy humanista világlátás fényében kell értelmezni.
Pár határral keletebbre
Feltetted már magadnak a kérdést, kedves olvasó, hogy mitől lesz egy baranyai cigány buddhista? Ha nem, akkor most tedd fel, keress egy választ, aztán olvass tovább. A tényanyag a következő: buddhista romák vannak. (Apropó roma/cigány. Nagyon kiröhögtek a cigány asszonyok a Nyíregyháza-Miskolc vonaton, amikor megpróbáltam őket romának hívni. Aztán elénekeltük, hogy zöld az erdő, zöld a hegy is, és leszálltak, mielőtt találtak volna nekem feleséget. Remek út volt, sokat tanultam az identitásokról.)
Nagy Józsefnek, aki a 24 interjúkra tartalékolt wunderwafféje, van most egy cikke Orsós Jánosról, aki az indiai Ámbédkár doktor miatt lett buddhista. Mert Ámbédkár ugyanúgy utasította el az indiai kasztrendszert, ahogy itthon is kellene. Hogy a cigánynak jó lesz a hármas osztályzat ne legyen egy működő, a mindennapokban gyakorolt mechanika. Régen olvastam ennyire okos és gyomron vágó szöveget. Innen nem lehet kispórolni azt a megjegyzést, hogy mindenféle kormányok alatt mindig is futottak roma felzárkóztatási programok. Nincs egy bűnös, sok van.
Már azt hittem, elmarad a vallási élmény, amikor egyszer csak találkoztam a buddhizmus indiai valóságával. Ma Indiában azok követik Buddhát, akik elutasítják a kasztrendszert, az elnyomást. Ez már tetszett, mert a kasztrendszert én is utálom, hiszen amiben Hidason felnőttem, az bizony kasztrendszer. Harmincéves koromban beteljesült a gyermekkori álmom: eljutottam Indiába. És amit ott láttam, túltett minden elképzelésemen. A mesebeli díszletek megvoltak, a pálmafák, az elefántok, az ókori faragványok, de rám azok az óvodák, iskolák, kollégiumok, orvosi rendelők és takarékszövetkezetek tettek hatalmas benyomást, amiket mind az elnyomottak, a dalitok hoztak létre és működtetnek. Ők a vezetők, ők döntenek. Láttam a nagyszülők nemzedékét, akik írástudatlan faluszéli szegény emberek, és beszéltem az unokáikkal, a saját korosztályommal, akik mikrobiológusok, vasútmérnökök és rendőrparancsnokok. Ezt adta nekik a buddhizmus.
Az egész úgy került elő, hogy Attilával, aki a Rakasz előtt is olvasó volt, elkezdtünk Pál leveléről beszélni. Aztán másnapra előásta nekem a The Fresh Ten Commandments oldalt, amit 2013-ban írt valaki, és ami egy tízparancsolat isten nélkül. (Ha nem nyílna meg, akkor a web.archive.org-on keressetek rá erre a címre: https://thefreshten.tumblr.com/)
Aztán persze van más megoldás is. Említsük meg, ha már a múltkor szóba került a szerepjáték. A D&D, ami az egyik legelterjedtebb rendszer, a karakterek morális beállítódását egy egyszerű mátrixban kezeli. A jó és a törvénytisztelet a két tengely. Azaz lehetsz törvénytisztelő gonosz (Darth Vader), törvénytisztelő jó (templomos lovag), de valami középutas dolog is, amivel együtt lehet élni. A templomos, vagy a nagyjából ide tartozó Kálvin János nem az, aki mellett életbiztosítás lenni. A legnagyobb bók, amit valaha kaptam - kösz Julis - az, hogy én chaotic good vagyok. Ezzel ki tudok békülni.
Migrás, menekült, bevándorló
Valamelyik balosabb oldal közölt a közeli múltban egy cikket arról, hogy a bevándorláspárti mozgalmak a tőke érdekeit szolgálják. Azzal érveltek, hogy minden bevándorló munkás az adott ország munkásainak tárgyalási pozícióját rontja. Nagy tanulság volt arra nézve, hogy meg kell látni a repedéseket például a liberális és a baloldali érvrendszerek között.
Legalább ennyire érdekes kérdés, amit a Guardian fejt ki, hogy a környezetvédelmi mozgalmak hogyan gyökereznek gyarmatosító, bevándorlóellenes gondolatokban. Azon a héten, amelyen David Koch, amerikai széljobber milliárdos, isten nyugosztalja kurvára káros ember volt, meghalt, ez még aktuálisabb kérdés. A fickó isten pénzét elköltötte arra, hogy megakadályozza például az energetikai ipar szigorúbb szabályozását.
Dalfutár
A múltkori levélben még épp csak rákattantam, most már szívből tudom ajánlani. Érdemes az egyes részek alatt kommenteket olvasni, de nem azért mert igazuk van. Azért mert a részek megnézése közben fel lehet mérni, hogy hogyan reagálnak arra a nézők, hogy kreatív feszültségek lépnek fel négy nő között vagy ha ugyanez történik ún. pasik között. Sokkolóan mások a hozzászólások, pedig a történés ugyanaz: egók és akaratok addig hajlanak, amíg nem születik egy dal.
Arra jutottam, hogy ez remek műsor. Az volt 2016-ban, amikor először futott a SuperTv2-n, és az idén is, amikor a tévéről a YouTube-ra költözött ki az adás. Megmutat mindent a folyamatból? Persze, hogy nem. A Ménemszólon 2011-ben, amikor a Lékekdonor című Caramel szám épp mindenhol szólt egyszerre, megjelent egy cikk, amiben Szakos Krisztián producer elmondta, hogyan legózta össze a számot. A beágyazott hangrészletek ma nálam nem működnek, de még így is jó cikk. Szakos természetesen feltűnik a Dalfutárban. Na ez a feldolgozás szakmai, van szó arról, milyen zongora megy a dal alá.
A Dalfutár a Ménemszól cikknél jóval fogyaszthatóbb. Ott az a téma, hogy mit csinál a producer, miből dolgozik az énekes, miért van vagy egyáltalán van-e külön szöveg- és dalszerző? Olyan ez, mintha megmutatnánk, hogy egy irodalmi vagy egy hetilapos szerkesztő mit csinál. Más nevében nem tudok nyilatkozni, de én szeretem, ha van valaki a folyamatban, aki megkérdi, hogy átugrottam-e ott három, nekem egyértelműnek tűnő logikai lépést, amin az olvasó elvérzik. Marha hasznos ez, mert nem annak az öt embernek akarok írni, akik csuklóból lekövetik a gondolatmenetemet. A popszám sem csak annak szól, aki épp 22, göndör, szemüveges és kedden szakított a Jelenben.
Invazív
Invazív fajokról már többször gyűjtöttem adatot különböző projektekhez. De igazán extrém esetekről soha nem kellett írnom. Pedig - és erről mostanában valamelyik általam is hallgatott podkasztban is volt szó - vannak remek esetek. Például az az átlag kétévente előkerülő hír, hogy az 1993-ban lelőtt Pablo Escobar drogbáró magánállatkertjéből megpattant vízilovak kicsit túl remekül érzik magukat Kolumbiában. Ezzel az a baj, hogy a víziló olyan állat, amilyennek a filmnéző közönség a cápát vagy a különböző nagyragadozókat tartja. Na jó, ez így nem igaz, még a cápáról se gondoljuk, hogy ostoba, de legalább rosszindulatú, és vacak szomszéd, aki átjár lerágni és letaposni a kertet. Az önmaguk jól érzése emberek elleni támadásokban merül ki.
2014-ben a helyi önkormányzat úgy tippelte, hogy 50-60 víziló él vadon Antioquia környékén. Kezdetben a ritkítás, elköltöztetés, menjenek a fenébe volt az ötlet velük kapcsolatban. 2018-ra feltűntek azok a vélemények, hogy a vízilovak pótolhatják az ökológiai rendszerből hiányzó nagytestű növényevőket. Persze ennek az álláspontnak a képviselői jellemzően nem a vízilovak mellett élnek. A vita zajlik, a National Geographic link (a 2018-as) össze is foglalja, hogy mire jutottak egyelőre a kutatók.
A másik - valójában nem invazív sztori - Afrika másik kiemelkedően seggfej állatáról, a krokodilról szól, de benne van a teljes huszadik századi történelem. (A különbség: a víziló territoriális és agresszív csak, a krokodil az általam olvasott cikkek szerint emellett rendes ragadozó is, szóval ha opció ölni, akkor él vele.) Szóval az alaphír: megharapott egy hülye svédet egy krokodil egy svéd állatkertben. Azért hülye, mert benyúlkált az állathoz.
A történelem ott kerül a képbe, hogy. Nade kezdésnek mindenki üljön le. A krokodilok Moszkvából érkeztek a stockholmi Skansen Aquariumba, mert hát kinőtték Moszkvát. Ahová amúgy második - dohányzó és nem vidéki körorvos - tulajdonosuk, Vlagyimir Alekszandrovics Satalov űrhajós adta be őket, amikor az ő lakását kinőtték a kis drágák. És hogy honnan van egy szovjet kozmonautának krokodilja? Természetesen Fidel Castrótól kapja ajándékba. Esküszöm nem egy Jonas Jonasson regény történetét mesélem, de az is lehetne. A lényeg, hogy Castro - akit szegényt egy le-lerobbanó Uazzal cipeltek szanaszerte Kubában mielőtt eltemették - egykori krokodilja megharapott egy idétlen svédet. Az élet szép.
Csöcskontent
Szerintem mostanra megszoktátok, hogy olyanról írok, amihez egyáltalán nem értek. na ennek egyfajta csúcsát érjük most el. De egy régi ismerősöm megosztott egy képet egy babahordozó kendőről, amin a grafika, a ritkán jól alkalmazott irónia miatt női melleket formáztak. Maradjunk abban, hogy elsőre nem ismertem fel, mit láttam. Szerencsére a barátom felhomályosított.
Itt érünk a lényeghez: magát a babahordozó kendőt ismerem, mert ez az egyik olyan darab, amit anyukáknak is el lehet adni, és ha úgy áll hozzá a gyártó, akkor dizájnerdarab. Az a Yaro által gyárott kendő is, amit a barátom mutatott, vagy a Bloomyloom kendői is, amiknek a tervezőjét az előző életéből - textiltervező előtt könyvtáros volt - ismerem. Ő mesélte egyszer, amikor összefutottunk, hogy tervezne Jacquard-ra - ő volt a lyukkártyaköteg vezérelte szövőgép feltalálója - mintát, de kevés olyan hazai szövőcég van, ahol le tudják futtatni a textilmintát a gépen. Ez szerintem arra példa, hogy ahol a kisipar kihal, ott a nagyobb hozzáadott értékű dolgokat nehéz megvalósítani. Ha valaki szövőstartupot akar indítani, nem rossz ötlet.
Apropó, slingnek hívják a hintát is, és pont a héten jött szembe a Red Bull pénzéből megvalósított nagy levegőégbeli hintázás. Az extrém sportokkal mindig úgy voltam, hogy tök jó, amíg más csinálja, na ez ennek a minősített esete. Lásd fent.
Jöjjetek!
Két hete Ceglédi Zoltán politikai elemző, akinek a havi hírlevelét amúgy nagyon ajánlom, kérte a feliratkozókat, hogy “mindenki hozzon még egy embert”. Persze ezt korábban már kitalálta miniszerelnökúr, de ettől még kivételesen nem hülyeség. Szóval én is ezt kérem. Ha van olyan barátotok, akit érdekelhetné a Rakasz, hívjátok rá fel a figyelmét. Így növünk együtt a csillagos égig, amiről még a képkreditek között még szó lesz mindjárt.
Képek
Égszínkék víziló az egyiptomi középbirodalom korából - Metropolitan Museum of Art / Wikimedia Commons / közkincs
Miki egér köszönti az orosz és amerikai űrhajósokat. A képen Valerij Kubaszov, Alekszej Leonov, Vlagyimir Satalov kozmonauták, Donald K. Slayton, Vance D. Brand és Thomas P. Stafford asztronauták. Tajkonauták, spationauták és angkasawanok nincsenek a képen, vyomanauták pedig még egyáltalán nincsenek, meg nem is tudom, hogy kell ezt a szanszkrit alapú szót átírni. - NASA on the Commons / közkincs
Zárjel: legalább egy olyan fotósorozat van még, ami annyira tetszik, mint az orosz kozmonauták Amerikában. Ez pedig a Fidel Castro 1964-ben New Yorkban hot dogot eszik.
Yaro babahordozó - Yaro
Ennyi a hétre. Jövőhétre már most látszik, hogy több történelem jut, és több tech is.
Ádám