Rakasz #109
Sziasztok!
Isten látja a lelkem, próbáltam én megúszni ezt a hetet, de ha egyszer munka van, munka van. Esetünkben a munka a hibák javítása, ha meg azt megírom, akkor milyen dolog lenne ott lezárni a levelet.
Kezdjük az elején. Remek ex-kollégám, Ballai Vince jelezte az előző hírlevél kiküldése után, hogy a meleg katonák történetével felültem egy ügyes médiahekknek. Csak az írót ellenőriztem, mielőtt beleírtam a Rakaszba, a sztori többi pontját nem. Vince korábbi cikkeit például az Abcúgon lehet megtalálni. A médiahekkről - vagy legyünk jobb fejek és nevezzük fikciónak? - szóló cikk arról is ír, hogy az meleg történelmet kutatók úgy érzik, hogy az eddigi is szkeptikus történészi szakma nem lesz lelkesebb a mostani ügy után. (Apropó, gugliztam egy kört a monarchia hadserege és melegség témában, erre nem az jött szembe, hogy Redlről nem tudhatták az oroszok, hogy meleg. Simán áruló lehetett, nem zsarolt ember.)
Aztán volt egy olyan is, hogy mire a levél kiment messze elmúlt hanuka. Vagy a tavalyit köszöntöttem túl korán. Mea culpa.
Eddig az errata. Juteszembe, nem az az öreg ember, aki tud ceruzával kazettát visszatekerni, bármit is mondanak a facebookos mémek. Az, aki látott olyan könyvet, amiben volt nyomtatott hibajegyzék.
Én máshol
Lehet már kapni az újságosoknál a karácsonyi Magyar Narancs duplaszámot. Egy ezerszer megírt témáról írtam újra: hogyan válasszunk biztonságos jelszót, hogyan kezeljük, mit kell elfelejteni a témában régen tanult dolgok közül. Nem feltétlenül az én cikkem miatt kell megvenni a lapot. Van benne viszont Alföldi interjú, Balkányi Nóri írása a magyar pankráció állapotáról, ilyesmi. Aki meg arra indul, annak Tamás Gáspár Miklós. (Úristen, egy lapban vagyok TGM-mel.)
A Forbes Next című különkiadásában viszont van izgalmas anyagom. A guténérzékenységről (és pékasztmáról, és egyéb gabonaallergiákról) interjúztam Dr. Juhász Angélával, aki egy nagy nemzetközi tudományos konzorcium egyik tagjaként a búzafajták génállományának felderítésével foglalkozik. Marha érdekes már a téma is, hát még amiket mondott a gluténről, ami a sikér, amitől olyan jó rugalmas, térhálós az igazi kenyér belseje.
Most a Green European Journalnak dolgozom egy cikken. Az internet pozitív jövőjéről akartak olvasni valamit, de meggyőztem őket, hogy a realista problémafelvetésekkel jobban járunk. Nálam pattog a labda, de legalább végre leírhatom a csodás balkanizáció szót.
Hol vagyunk?
Seprődi-Kiss Árpád, akit amúgy érdemes követni Twitteren, futott egy rövid kört a Zrínyi 2026 hadseregmodernizációs program körül. Hosszan a link alatt találjátok, rövidben meg annyi a sztori, hogy a kormány annyi európai fegyvert vett, amennyit el lehet képzelni. Ez részben szól a NATO vállalások teljesítéséről, részben jelzés Európa és az USA felé. Ugyanitt, így csodálkozzunk, ha amúgy senkit sem érdekel, hogy mit csinál Orbán az országban.
A hét másik katonás híre, hogy lemondott Jim Mattis, az amerikai hadügyminiszter. Kori Shacke biztonságpolitikai szakértő és a Deep State Radio podkaszt állandó tagja az Atlanticban írta meg, miért érdemes Mattisra jó szívvel emlékezni.
Írógépes
Azt hiszem, Tamás küldte a linket a fickóról, aki írógéppel rajzol térképeket néha szórakozásból. Írógépet én csak játszásiból használtam már, viszont mátrixnyomtatóval volt dolgom elég. Az egyik első számítástechnikai élményem is egy nagy - vagy akkor nagynak tűnő - mátrix volt, ami annyira hangosan és annyira folyamatosan nyomtatta leporellóra a bejövő adatokat a tiszaújvárosi ÁFOR bázison, hogy hangszigetelt szobát kapott. Mert amúgy meg lehetett volna mellette őrülni.
Erről jut eszembe, ismeritek az IBM Selectric írógépet? Őrülten sikeres IBM üzleti írógép volt, amiből milliókat adtak el. Vannak benne nagyon izgalmas műszaki megoldások, ezek egyike, ami miatt tudom a nevét.
A fenti “type element” vagy népszerűbb nevén golflabda cserélhető írás közben, amivel különböző betűtípusokat és méreteket lehet egy dokumentumban használni. Aki csak Erika írógéppel találkozott - trendi arcok Underwooddal - azoknak a lehetőség is felvillanyozó lehet. Amúgy is kedvelem a fizikai bászokat, egyszer még ebayezek magamnak pár ilyen golflabdát. Olyan analóg megoldás egy jellemzően digitális eszöközökkel megoldott problémákra, mint a Curta számológép. (Na jó, a Curta a sztorija miatt üti a Selectricet.)
Iskolák
Kezdjük egy zárójellel. Van egy Kovács András Ferenc vers, ami megragadt bennem. Az a címe, hogy Erdélyi iskolák falára, és amikor először találkoztam vele, akkor úgy olvastam, hogy egyértelműen a kisebbségi magyar létről szól. (Zárójel zárójele: tök jót tenne ennek az országnak, ha ezzel nem csak jelszavakban és határontúli pártok pénzelésében foglalkozna a kormányunk.) Ma olvasva már feleslegesnek tűnik az erdélyi a címbe.
A fenti a iskoláról ugrott be, de nem erről akartam írni. Hanem, hogy idén elég sok szó esett, főleg Mark Fisher kapcsán a CCRU-ról, és az Archigramról, ami legalább annyira fontos műhely volt, csak építészetben, meg nem. Viszont most a Citylabon van egy interjú három alapítóval. Nagyon sok beszélgetésem köt ki a jövőképek hiányánál vagy alkalmatlanságánál - ami részben az én kattanásom, ezt azért számoljuk bele - az Archigram pedig jövőképekben volt erős. És boldog új évi anyagnak van még egy elgondolkodtató cikk arról, hogy a prediktív algoritmusoktól el kell szakadni, ha jövőt akarunk keresni.
És most valami más
Eddig a hírlevél és eddig az év. Pár napja erősítő monoblokkokkal álmodtam, ez egy jel, hogy le kellene rakni a csákányt egy időre. Találkozunk január elején. Akkor is, ha most sikerült megint valami marhaságot írnom.
Boldog karácsonyt és boldog új évet, gyerekek! Megérdemeljük.
Ádám